Virágvasárnappal - idén március 28-án - megkezdődik a nagyhét, amely a legnagyobb keresztény ünnepre, a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó, legintenzívebb időszaka. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház.
Krisztus a Biblia tanúsága szerint a zsidó peszah előtt néhány nappal vonult be Jeruzsálembe. Három evangéliumban is szerepel, hogy Jézusnak ekkorra már országos híre volt, ezért a zarándokok egybegyűltek megérkezésekor, mert azt hitték, megkezdődött a messiási korszak, amely megszabadítja őket a római elnyomástól. A tömeg jólétet, boldogságot és nemzeti dicsőséget várt a Megváltótól. Jézus azonban, bár az ünneplést elfogadta, elvárásaiknak mégsem tett eleget: nem lépett trónra, nem koronáztatta meg magát, nem szított lázadást a római császársággal szemben. Az ünnepélyes bevonulás után a zsidóság vezetői nem vállalták a nyílt fellépést Jézussal szemben, néhány napra rá viszont elfogták és elítélték. Ezekből az eseményekből eredeztethető a kereszténység húsvéti ünnepköre.
A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja.
Virágvasárnap mindig Jézus szenvedéstörténete, a passió hangzik fel dramatizálva az evangéliumból. Az Egyház ezzel a liturgikus elemmel is azt jelzi, hogy a dicsőséges bevonulás csak az első lépése volt Jézus szenvedésének és halálának, amelyre a megváltáshoz elengedhetetlenül szükség volt.
Huszonöt éve a virágvasárnap egyben az ifjúság világnapja is a Katolikus Egyházban. II. János Pál pápa azért ezt az ünnepet szentelte a fiataloknak, mert a virágvasárnapi liturgiában vesznek részt leghangsúlyosabban a gyermekek. Arra is emlékezik ugyanis e napon az Egyház, hogy Jézust Jeruzsálembe való bevonulásakor a kicsinyek lelkesen köszöntötték, és pálmaágakat borítottak le eléje.
A világnapot, amelynek alkalmából XVI. Benedek pápa immár hagyományosan üzenetet intéz a világ fiataljaihoz, hazánkban is megünneplik.
A vasárnap esti állapotánál sokkal jobban érzi magát Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek - közölte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatala hétfőn az MTI-vel.
Az MTI információi szerint Paskai Lászlót vasárnap szállították kórházba. Azóta állapota jelentősen javult.
A Magyar Hírlapban (A kemény életet választotta 12.o.) a 95 éves Regőczi István atya nyilatkozik, a Parma Fidei - Hit Pajzsa idei kitüntetettje. A még ma is mindennap miséző pap elmondta: „Az isteni gondviselés végigkísérte az életemet, egészen a gyermekkorom óta." Kacsoh Dániel interjúkészítő felidézi, hogy a II. világháború után István atya adományok révén hozott létre gyermekotthonokat a hadiárvák részére, és ezt a kiépülő kommunista diktatúra nem nézte jó szemmel, „... ám az ifjú pap a környékbeliek körében a rendkívül aktív karitatív tevékenysége révén igen nagy népszerűségnek örvendett. Ez azonban nem volt elég. 1949-ben az árvaházat bezárták, Regőczi atyát letartóztatták és bebörtönözték. Először hetekig a hírhedt Andrássy út 60.-ba vitték, majd az egyháziaknak fenntartott kistarcsai internálótáborba hurcolták - a kor szokásainak megfelelően mindenfajta ítélet vagy indoklás nélkül. Csak 1953-ban, a Nagy Imre idején bekövetkezett amnesztia keretében szabadult." Regőczi István feldézi: „Rögtön azzal kezdtem, hogy összeszedtem az árváimat, és új otthont alapítottam." Ám a pártállam szemében István atya továbbra is szálkát jelentett, és ismét letartóztatták. Újabb éveket volt kénytelen eltölteni a kommunisták börtöneiben. A hetvenes években aztán javult a helyzet, „elkezdett ismerkedni az akkor még jórészt lakatlan területen lévő, romos állapotban lévő kútvölgyi kápolna történetével, ahol később a magyarság engesztelő központját hozta létre." István atya elmondta: a sorozatos megpróbáltatások, kihívások közepette az erőt az imádság mellett leginkább a szentmise adta számára, amely a valódi erőforrást jelenti az embernek. „Ebben ugyanis Jézus Krisztus adja önmagát minekünk. Kevesen vannak, akik megértik a titkot. Még a rabságban is mindennap bemutattam a legfontosabb szertartást. Titokban bort készítettem, megerjesztettem egy kevéske szőlőt, majd átpréseltem egy papír zsebkendőn."
Kezdődik a nagyhét
Virágvasárnappal - idén március 28-án - megkezdődik a nagyhét, amely a legnagyobb keresztény ünnepre, a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó, legintenzívebb időszaka. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház.
Krisztus a Biblia tanúsága szerint a zsidó peszah előtt néhány nappal vonult be Jeruzsálembe. Három evangéliumban is szerepel, hogy Jézusnak ekkorra már országos híre volt, ezért a zarándokok egybegyűltek megérkezésekor, mert azt hitték, megkezdődött a messiási korszak, amely megszabadítja őket a római elnyomástól. A tömeg jólétet, boldogságot és nemzeti dicsőséget várt a Megváltótól. Jézus azonban, bár az ünneplést elfogadta, elvárásaiknak mégsem tett eleget: nem lépett trónra, nem koronáztatta meg magát, nem szított lázadást a római császársággal szemben. Az ünnepélyes bevonulás után a zsidóság vezetői nem vállalták a nyílt fellépést Jézussal szemben, néhány napra rá viszont elfogták és elítélték. Ezekből az eseményekből eredeztethető a kereszténység húsvéti ünnepköre.
A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja.
Virágvasárnap mindig Jézus szenvedéstörténete, a passió hangzik fel dramatizálva az evangéliumból. Az Egyház ezzel a liturgikus elemmel is azt jelzi, hogy a dicsőséges bevonulás csak az első lépése volt Jézus szenvedésének és halálának, amelyre a megváltáshoz elengedhetetlenül szükség volt.
Huszonöt éve a virágvasárnap egyben az ifjúság világnapja is a Katolikus Egyházban. II. János Pál pápa azért ezt az ünnepet szentelte a fiataloknak, mert a virágvasárnapi liturgiában vesznek részt leghangsúlyosabban a gyermekek. Arra is emlékezik ugyanis e napon az Egyház, hogy Jézust Jeruzsálembe való bevonulásakor a kicsinyek lelkesen köszöntötték, és pálmaágakat borítottak le eléje.
A világnapot, amelynek alkalmából XVI. Benedek pápa immár hagyományosan üzenetet intéz a világ fiataljaihoz, hazánkban is megünneplik.
A vasárnap esti állapotánál sokkal jobban érzi magát Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek - közölte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatala hétfőn az MTI-vel.
Az MTI információi szerint Paskai Lászlót vasárnap szállították kórházba. Azóta állapota jelentősen javult.
A Magyar Hírlapban (A kemény életet választotta 12.o.) a 95 éves Regőczi István atya nyilatkozik, a Parma Fidei - Hit Pajzsa idei kitüntetettje. A még ma is mindennap miséző pap elmondta: „Az isteni gondviselés végigkísérte az életemet, egészen a gyermekkorom óta." Kacsoh Dániel interjúkészítő felidézi, hogy a II. világháború után István atya adományok révén hozott létre gyermekotthonokat a hadiárvák részére, és ezt a kiépülő kommunista diktatúra nem nézte jó szemmel, „... ám az ifjú pap a környékbeliek körében a rendkívül aktív karitatív tevékenysége révén igen nagy népszerűségnek örvendett. Ez azonban nem volt elég. 1949-ben az árvaházat bezárták, Regőczi atyát letartóztatták és bebörtönözték. Először hetekig a hírhedt Andrássy út 60.-ba vitték, majd az egyháziaknak fenntartott kistarcsai internálótáborba hurcolták - a kor szokásainak megfelelően mindenfajta ítélet vagy indoklás nélkül. Csak 1953-ban, a Nagy Imre idején bekövetkezett amnesztia keretében szabadult." Regőczi István feldézi: „Rögtön azzal kezdtem, hogy összeszedtem az árváimat, és új otthont alapítottam." Ám a pártállam szemében István atya továbbra is szálkát jelentett, és ismét letartóztatták. Újabb éveket volt kénytelen eltölteni a kommunisták börtöneiben. A hetvenes években aztán javult a helyzet, „elkezdett ismerkedni az akkor még jórészt lakatlan területen lévő, romos állapotban lévő kútvölgyi kápolna történetével, ahol később a magyarság engesztelő központját hozta létre." István atya elmondta: a sorozatos megpróbáltatások, kihívások közepette az erőt az imádság mellett leginkább a szentmise adta számára, amely a valódi erőforrást jelenti az embernek. „Ebben ugyanis Jézus Krisztus adja önmagát minekünk. Kevesen vannak, akik megértik a titkot. Még a rabságban is mindennap bemutattam a legfontosabb szertartást. Titokban bort készítettem, megerjesztettem egy kevéske szőlőt, majd átpréseltem egy papír zsebkendőn."