"Az álom, mit nem láttak még, és győzni, hol nem győztek még. A bánatot eltűrni némán, s ott járni, hol nem győztek még. A vágyad nem elérhető, de látod a távoli célt. A lélek csak segít tovább, s megnyílik a csillagos ég."
S végül egy kis vidámság, amely még aktuális is, legalábbis a híreket hallgatva:
Menekül a csiga az erdőből. Találkozik a rókával. - Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz? - Á, dehogy! Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz. - Na és? - Hát tudod, nekem is van egy saját házam, az asszonynak is, meg a gyerekeknek is. Gondolhatod! Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd. Találkoznak a gólyával. Megszólítja a ravaszdit: - Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan? - Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra. - És akkor mi van? - Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is. Gondolhatod!
A gólya nagyon csodálkozik, majd kis gondolkodás után magabiztosan rákezdi: - Hát fiúk nekünk ezen a ronda fészken kívül aztán igazán semmink sincs. Az is mindig össze van szarva, tehát csúnya is, olcsó is - szóra sem érdemes.
Mire a csiga loholás közben visszaszól: - Nana gólya! Fél év itthon, fél év külföldön - miből?!!
Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát. Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét. - Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken. - Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot. - Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném? - Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs. Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
Valamikor, réges régen, ha jól emlékszem, másodikos lehettem, volt egy olvasmány az Olvasókönyvünkben, melyet nagyon szerettem, és azóta sem felejtettem el.
Nemrég újra felbukkant: egy kollégám gyereke olvasgatta, míg zongoraórára várt.
Megkerestem a neten, és sikerrel jártam, íme:
Kék színű falevelek /Oszejeva nyomán/
Katinak két zöld ceruzája volt. Rózsának egy sem. - Add ide, kérlek, az egyik zöld ceruzádat!- fordult Rózsa Katihoz. - Majd este megkérdezem Édesanyámtól, megengedi-e - válaszolta Kati. Másnap Rózsa megkérdezte: - Megengedte Anyukád? Kati sóhajtott, és így szólt: - Anyukám megengedte, de nem kértem a bátyámtól engedélyt. - Persze, persze...kérj hát engedélyt a bátyádtól is! Másnap ismét megkérdezte Rózsa: - Nos, megengedte a bátyád? - Megengedte, de attól félek, hogy kitöröd a ceruza hegyét! - Nagyon vigyázok majd rá! - Vigyázz is kérlek! Ki ne hegyezd! Ne nyomd erősen! A szádba se vedd! És ne rajzolj vele sokat! - Csak éppen a zöld füvet és a kis falevélkéket kell kiszíneznem. - Ó, az sok lesz! Rózsa Katira nézett és félrehúzódott. Nem nyúlt a ceruza után. - Na, mi a bajod? Ott a ceruza - szólt Kati. - Köszönöm, nem kell.
A rajzórán aztán megkérdezte a tanító néni: - Rózsácska, a te fáidon miért kékek a falevelek? - Nincs zöld ceruzám. - Hát miért nem kérted kölcsön a barátnődtől a zöld ceruzát? - Rózsa nem felelt, Kati vörös lett. - Oda akartam adni, de Rózsa nem fogadta el- mondta Kati. A tanító néni először az egyik kislányra nézett, aztán a másikra, majd így szólt: - Jó szívvel adj, hogy amit adsz, azt el is fogadhassák!
Alkyoni Papadaki görög írónő azonos című regényéből részlet:
"Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."
Ja, még zene is van:
"Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
s ott járni, hol nem győztek még.
A vágyad nem elérhető,
de látod a távoli célt.
A lélek csak segít tovább,
s megnyílik a csillagos ég."
http://www.youtube.com/watch?v=RfHnzYEHAow
The Impossible Dream-Man of La Mancha
from Man of La Mancha(1972, directed by Arthur Hiller) edited by Nibelungenstar Peter O'Toole, Sophia Loren, James Coco
S végül egy kis vidámság, amely még aktuális is, legalábbis a híreket hallgatva:
Menekül a csiga az erdőből. Találkozik a rókával.
- Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz?
- Á, dehogy! Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz.
- Na és?
- Hát tudod, nekem is van egy saját házam, az asszonynak is, meg a
gyerekeknek is. Gondolhatod! Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd.
Találkoznak a gólyával. Megszólítja a ravaszdit:
- Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan?
- Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra.
- És akkor mi van?
- Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is.
Gondolhatod!
A gólya nagyon csodálkozik, majd kis gondolkodás után
magabiztosan rákezdi:
- Hát fiúk nekünk ezen a ronda fészken kívül aztán igazán semmink sincs.
Az is mindig össze van szarva, tehát csúnya is, olcsó is - szóra sem
érdemes.
Mire a csiga loholás közben visszaszól:
- Nana gólya! Fél év itthon, fél év külföldön - miből?!!
A BÖLCS TANÁCS
Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
- Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
- Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.
- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
- Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs.
Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
Valamikor, réges régen, ha jól emlékszem, másodikos lehettem, volt egy olvasmány az Olvasókönyvünkben, melyet nagyon szerettem, és azóta sem felejtettem el.
Nemrég újra felbukkant: egy kollégám gyereke olvasgatta, míg zongoraórára várt.
Megkerestem a neten, és sikerrel jártam, íme:
Kék színű falevelek /Oszejeva nyomán/
Katinak két zöld ceruzája volt. Rózsának egy sem.
- Add ide, kérlek, az egyik zöld ceruzádat!- fordult Rózsa Katihoz.
- Majd este megkérdezem Édesanyámtól, megengedi-e - válaszolta Kati.
Másnap Rózsa megkérdezte:
- Megengedte Anyukád?
Kati sóhajtott, és így szólt:
- Anyukám megengedte, de nem kértem a bátyámtól engedélyt.
- Persze, persze...kérj hát engedélyt a bátyádtól is!
Másnap ismét megkérdezte Rózsa:
- Nos, megengedte a bátyád?
- Megengedte, de attól félek, hogy kitöröd a ceruza hegyét!
- Nagyon vigyázok majd rá!
- Vigyázz is kérlek! Ki ne hegyezd! Ne nyomd erősen! A szádba se vedd! És ne rajzolj vele sokat!
- Csak éppen a zöld füvet és a kis falevélkéket kell kiszíneznem.
- Ó, az sok lesz!
Rózsa Katira nézett és félrehúzódott.
Nem nyúlt a ceruza után.
- Na, mi a bajod? Ott a ceruza - szólt Kati.
- Köszönöm, nem kell.
A rajzórán aztán megkérdezte a tanító néni:
- Rózsácska, a te fáidon miért kékek a falevelek?
- Nincs zöld ceruzám.
- Hát miért nem kérted kölcsön a barátnődtől a zöld ceruzát? - Rózsa nem felelt, Kati vörös lett.
- Oda akartam adni, de Rózsa nem fogadta el- mondta Kati.
A tanító néni először az egyik kislányra nézett, aztán a másikra, majd így szólt:
- Jó szívvel adj, hogy amit adsz, azt el is fogadhassák!
A Hold színe
Alkyoni Papadaki görög írónő azonos című regényéből részlet:
"Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."