Most, hogy itt voltak az unokámék húsvét hetében, mindíg ún. "hétköznapi kaját kérnek, hogy főzzek.
Nagy hét egyik napján igazi böjtös kaját csináltam: Gölődin (krumpligombóc) leves, és tarkedli (cseh fánk).
A krumpligombócot én úgy csinálom, hogy megfőzök pár szem krumplit kockára vágva sós vízben, megtöröm, és lisztet meg ZSÍRT teszek hozzá, s összegyúrom. Akkor jó a liszt és zsír aránya, ha elválik a tészta a kézről. Ekkor lehet fájintos kis gombóckákat tekerni belőle. Kb akkorákat szoktam, mint az 5 forintos érme. A levesalapot meg, amibe belefőzöm, előtte készítem el: hagymát pirítok, meghintem piros paprikával, felengedem, és belefőzök apró hasábra vágott sárgarépát, gyökeret, zellert, és petrezselyem zöldjét vágok bele ollóval.
A kis unokám megevett 6 gombócot, és egy csomó sárgarépát lével. A tarkedlit meg lekvár nélkül ette, nem tudom, mennyit, de még a délutáni alvás után is azt majszolta.
Bocsika, a festő Hieronymus Bosch (1450 k - 1516) németalföldi mester, a művészettörténet talán legtöbbet vitatott és legtöbbféleképpen értelmezett alakja. Festményeinek fő témája az emberi bűnök, gyengeségek bemutatása és ostorozása. Alkotásain a szimbolikus alakok és tárgyak olyan összetett, eredeti és fantáziadús ikonográfia részei, amelynek értelme még a saját korában is sokszor homályos maradt. Bosch arra használta a démonok, félig emberi, félig állati alakok és gépek képeit, hogy félelmet és zavart idézzen elő, s az emberi gonoszságot ábrázolja. Művészete, amely hosszú évszázadokra feledésbe merült, végül ösztönzést adott a 20. századszürrealista mozgalmainak.
Eszembe jutott egy festmény, amelynek látása különös érzéseket váltott ki belőlem, mikor megláttam.
Erről van szó:
(Bocs, hogy megen Krisztus-téma!...)
S mivel intuitív vagyok, az első érzésem ez volt: ""tömegpszichózis".
Hogy miért ez a szó jutott eszembe? ... Jó kérdés! :)
Tehát nézzük csak! A kép címe úgy gondolom, ez: Krisztus útja a Kálváriára. De van egy érzésem, hogy ez csak egy részlet egy nagyobb képből, vagy egy sorozat darabja. Sajnos nem ismerem jobban.
Nnnamármost!... Mit látok én a képen?
Ha csak úgy "kapásból" rápillantunk - nem nézünk, pillantunk! - (szerintem van különbség...) a képre, a düh kifejeződését látjuk minden arcon! Három arc kivételével: a keresztet cipelő Krisztust ( már megen Ő, és megen ÍGY!), és anyját, Máriát. Valamint a katonát, de róla később...
A többi ember mind különböző arc ugyan, megannyi különféle jellemű ember, de mind dühös! Ki konokul összeszorított szájjal vág durcás képet, ki kimeredt szemmel vicsorítja a fogát, ki magából kikelve ordibál. Mind mind szitkozódva követeli a VÉR látványát! :-(
Nézzük csak a jobb alsó sarokban lévő sisakos római katonát! Az Ő arcán van halálfélelem, nem Jézusén! Ő nyugodt, és békés ...
S vajon mitől fél a katona? Mert ő láthatta, hogy a tömeg fel lett heccelve!... És bizony félt tőlük, hiába volt nála a fegyver!..
S aki ezt tette a tömeggel, nagyon jól ismernie kellett a "tömegpszichózis" hatását: Elsöprő tud lenni! Talán még a római megszállókat is elsöprő...
Hát ezek jutottak eszembe a kép első meglátásakor...
Lehet, hogy helytálló, lehet, hogy nem...
Attól művészet a művészet, hogy mindenki a maga módján élheti meg a hatását.
Most, hogy itt voltak az unokámék húsvét hetében, mindíg ún. "hétköznapi kaját kérnek, hogy főzzek.
Nagy hét egyik napján igazi böjtös kaját csináltam:
Gölődin (krumpligombóc) leves, és tarkedli (cseh fánk).
A krumpligombócot én úgy csinálom, hogy megfőzök pár szem krumplit kockára vágva sós vízben, megtöröm, és lisztet meg ZSÍRT teszek hozzá, s összegyúrom. Akkor jó a liszt és zsír aránya, ha elválik a tészta a kézről.
Ekkor lehet fájintos kis gombóckákat tekerni belőle. Kb akkorákat szoktam, mint az 5 forintos érme.
A levesalapot meg, amibe belefőzöm, előtte készítem el: hagymát pirítok, meghintem piros paprikával, felengedem, és belefőzök apró hasábra vágott sárgarépát, gyökeret, zellert, és petrezselyem zöldjét vágok bele ollóval.
A kis unokám megevett 6 gombócot, és egy csomó sárgarépát lével. A tarkedlit meg lekvár nélkül ette, nem tudom, mennyit, de még a délutáni alvás után is azt majszolta.
Mindjárt jön a tarkedli receptje is! :)
Ezt "csak úgy"!
Most a kedvenc Radnóti versemmel búcsúzom, kellemes hetet kívánok mindenkinek!
http://www.youtube.com/watch?v=UmKfNQd7zLM&feature=related
Radnóti Miklós: Nem tudhatom - Elmondja Latinovits Zoltán
Bocsika, a festő Hieronymus Bosch (1450 k - 1516) németalföldi mester, a művészettörténet talán legtöbbet vitatott és legtöbbféleképpen értelmezett alakja. Festményeinek fő témája az emberi bűnök, gyengeségek bemutatása és ostorozása. Alkotásain a szimbolikus alakok és tárgyak olyan összetett, eredeti és fantáziadús ikonográfia részei, amelynek értelme még a saját korában is sokszor homályos maradt. Bosch arra használta a démonok, félig emberi, félig állati alakok és gépek képeit, hogy félelmet és zavart idézzen elő, s az emberi gonoszságot ábrázolja. Művészete, amely hosszú évszázadokra feledésbe merült, végül ösztönzést adott a 20. század szürrealista mozgalmainak.
ITT olvashatsz róla részletesebben:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hieronymus_Bosch
Kedveseim!
Eszembe jutott egy festmény, amelynek látása különös érzéseket váltott ki belőlem, mikor megláttam.
Erről van szó:
(Bocs, hogy megen Krisztus-téma!...)
S mivel intuitív vagyok, az első érzésem ez volt: ""tömegpszichózis".
Hogy miért ez a szó jutott eszembe? ... Jó kérdés! :)
Tehát nézzük csak!
A kép címe úgy gondolom, ez: Krisztus útja a Kálváriára.
De van egy érzésem, hogy ez csak egy részlet egy nagyobb képből, vagy egy sorozat darabja.
Sajnos nem ismerem jobban.
Nnnamármost!... Mit látok én a képen?
Ha csak úgy "kapásból" rápillantunk - nem nézünk, pillantunk! - (szerintem van különbség...) a képre, a düh kifejeződését látjuk minden arcon!
Három arc kivételével: a keresztet cipelő Krisztust ( már megen Ő, és megen ÍGY!), és anyját, Máriát. Valamint a katonát, de róla később...
A többi ember mind különböző arc ugyan, megannyi különféle jellemű ember, de mind dühös!
Ki konokul összeszorított szájjal vág durcás képet, ki kimeredt szemmel vicsorítja a fogát, ki magából kikelve ordibál. Mind mind szitkozódva követeli a VÉR látványát! :-(
Nézzük csak a jobb alsó sarokban lévő sisakos római katonát!
Az Ő arcán van halálfélelem, nem Jézusén! Ő nyugodt, és békés ...
S vajon mitől fél a katona?
Mert ő láthatta, hogy a tömeg fel lett heccelve!...
És bizony félt tőlük, hiába volt nála a fegyver!..
S aki ezt tette a tömeggel, nagyon jól ismernie kellett a "tömegpszichózis" hatását: Elsöprő tud lenni!
Talán még a római megszállókat is elsöprő...
Hát ezek jutottak eszembe a kép első meglátásakor...
Lehet, hogy helytálló, lehet, hogy nem...
Attól művészet a művészet, hogy mindenki a maga módján élheti meg a hatását.