Ezt a kedvencemet majdnem egy éve hoztam ide. Sajnos, az évfordulón éppen nem leszek itt, egy kis "előlegben" tehát felidézem újból:
MONDD...
Toma Judit
Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár? Mondd, miért van, hogy nekem nem jut, mikor te az előbb kaptál? Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat? Mondd, mit kap az, aki csak ennyit kér magának? És mondd, van a bocsánatnak ára? Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára, cipőre, kenyérre, ételre, italra, -mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?
És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred? Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled? És mondd, mi van, ha lejár az időd? Hogy állsz meg majd akkor az emberek előtt? Vagy ha végtelen a bocsánat joga: minden bűnöd meg van bocsátva? Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni? És aki adja, mindenkinek egyforma mértékkel méri?
Mondd, miért nehéz megbocsátani? Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni? Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta? S mondd, nem felejthette el már régen azóta?
Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet? S, ha találtam, továbbadhatom neked? És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam, kérhetek megint, vagy örökre elhagytam? Mondd, lehet-e több adagot kérni, hogyha tőlem kérnek, én is tudjak adni? Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat? Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?
Mondd, -és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek-: ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
Szeretettel minden korosztálybéli fórumtársnak, beírónak és olvasónak egyaránt:
Irodalom kell? Abban is segíthet a keletkezési körülmény... De nem feltétlenül szükséges...
Bár itt a költő maga mondja el:
Szabó Lőrinc
LÓCI ÓRIÁS LESZ
Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázrezsóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobtad az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (Mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek körülöttem és minden láb volt, csupa láb, és megnőtt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és erősek s én gyönge és kicsi vagyok. Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt - föl! föl! - mint az első hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis, észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszút állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra - és már gyűlöltem mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!... És ekkor zsupsz, egy pillanat: Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! - Aztán: No, ne félj - mondtam csendesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.
ÉJSZAKAI GONDOLATOK:
http://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY&feature=related
MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)
Kedveseim!
Senki ne feledje: "A fiatalság nem érdem, hanem gyorsan múló állapot..."
Holdfény
Kedveseim!
Ezt a kedvencemet majdnem egy éve hoztam ide. Sajnos, az évfordulón éppen nem leszek itt, egy kis "előlegben" tehát felidézem újból:
MONDD...
Toma Judit
Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap az, aki csak ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára,
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?
És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg majd akkor az emberek előtt?
Vagy ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?
Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?
Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogyha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?
Mondd, -és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek-:
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
Szeretettel minden korosztálybéli fórumtársnak, beírónak és olvasónak egyaránt:
http://www.youtube.com/watch?v=8qXLg-36n04
Színes liliomok - Zene:Mariah Carey - Hero
Nyugodt álmot, békés hétvégét kívánok mindenkinek.
NAGYON SZERETLEK BENNETEKET! Mindannyiótokat...
Holdfény
http://www.youtube.com/watch?v=23i_pqSBuUE
Rezső Seress - Szeressük egymást gyerekek
(Let's Love Each Other).
As performed by Pál Kalmár. Song originaly composed in 1932.
Kedves Docens!
IGAZAD VAN! Köszönöm!
Holdfény
Kedves Vándor!
Irodalom kell?
Abban is segíthet a keletkezési körülmény... De nem feltétlenül szükséges...
Bár itt a költő maga mondja el:
Szabó Lőrinc
LÓCI ÓRIÁS LESZ
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Üdv! Holdfény
tetszett az írásod, remek a hozott példa...
Én is hoztam valamit:
"Egy boltkóros naplója":
http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.nlcafe.hu/data/cikk/8/72611/4.jpg&imgrefurl=http://www.nlcafe.hu/szorakozzunk/20090416/egy_boltkoros_naploja_patricia_field_divat-tippjeivel/&usg=__PkOjaUn3HsI64qP1Bs4-0CHGIwE=&h=300&w=482&sz=282&hl=hu&start=16&itbs=1&tbnid=ANCRK5gcT81HKM:&tbnh=80&tbnw=129&prev=/images%3Fq%3DGucci%2Bt%25C3%25A1ska%26hl%3Dhu%26safe%3Dactive%26gbv%3D2%26tbs%3Disch:1
Üdv! Holdfény