Már 1604-től a Batthyány család birtokolja a várost és az erősséget. A török idején, majd 1650 körül teljesen átépítik a várkastélyt. A szabálytalan négyzet alaprajzú, négy kerek sarokbástyás épületet Filiberto Lucchesse tervezte, amely 1706-ban súlyosan megsérült. Gróf Batthyány Lajos nevéhez fűződik az igazi barokk rezidencia kialakítása. A központi épület három szintes, manzárdtetős, zárt belső udvarral rendelkezik. Két oldalon szimmetrikusan elhelyezett két épület szolgált kocsiszínnek, lóistállónak, lovardának. Itt kapott helyet a könyvtár, a hűtőző terem, és a tiszti ház is. A kastély előtt és mögött díszes kapubejárók, kapuőrlaktanyák szolgálták a biztonságot. 1800 körül valószínűleg Hefele Menyhért végzett átalakításokat a főhomlokzaton klasszicizáló, késő barokk stílusban. Ekkor készült a dór oszlopos erkély, a háromszögletű timpanon, benne a családi címerrel. Az egyszerű, de erőteljes külsőt neki köszönhetjük. A 36 hektáros angolkertben 70 féle lombos fa, és 20 fajta fenyő található.
Kiegészítésül most olvastam a neten: "A város központjában álló kastélyegyüttes barokk alakját 1730-1745 között nyerte el. Tervezője a neves olasz építész, Donato Felice de Allio volt. Utolsó tulajdonosa a boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László volt."
Hát nem tudom... Vannak téves adatok bőven mindenhol... Nem tisztem eldönteni, mi az igaz... Engem a VÉGEREDMÉNY érdekel, a csodaszép épület...
Lányomnál Németországban jártamban találtam a könyvespolcán egy gyönyörű könyvet, ajándékba kapta egy magyar barátnőjétől. Belelapozván, s beleolvasván kedvet kaptam néhány dolgot kijegyzetelni belőle, reménykedve abban, hogy itthon a neten találok majd hozzájuk képeket is. A könyv címe és szerzője:
Bagyinszki Zoltán: 100 MAGYAR KASTÉLY
Reményeim szerint tehát topicunkban egy új; "MAGYAR KASTÉLYOK" sorozat indul, általam tetszőleges sorrendben, nem a jelentőségük, s nagyságuk szerinti elosztásban.
A könyv előszavát egy régi nemesi család, történelmi személyiség leszármazottja írta:
"Ezekben a házakban évszázadokon keresztül olyan emberek születtek, éltek és haltak meg, akiknek a földi lét napos oldala jutott. Kiváltságokat élveztek, megélhetési gondjaik nem voltak, viszont befolyásuk és hatalmuk volt bőven. Hogyan éltek ők ezekben a házakban, melyeknek bármelyike esztétikai szempontból könnyedén felvehetné a versenyt a mai hollywoodi filmsztárok tengerparti lakhelyeivel? Többnyire a házhoz tartozó tekintélyes birtokon gazdálkodtak. Színes és sokrétű társadalmi életet éltek: vadásztak, lovagoltak, teniszeztek, országggyűléseken vitatkoztak, utaztak, és pompás meghívásokat rendeztek. Ilyenkor az ínyenc vacsora után (francia konyha, kifinomult ízlés) a hölgyek és urak külön váltak. A hölgyek a háziasszony szalonjában kávé és likőr mellett megtárgyalták a legújabb párizsi és bécsi divatot, továbbá az elmúlt és az eljövendő báli évad kiemelkedő eseményeit (ki kivel, ill. kivel nem). Közben a férfiaknak a pipázóban a faragott kandalló körül, francia konyak mellett szivarozván fontosabb teendőjük volt. Beszámoltak egymásnak vadászati élményeikről (vadkan, őzbak, szarvasbika elejtése), kártyáztak, és gyakran a haza sorsát is megvitatták: "Én megmondtam az Andrássynak, hogy vigyázz, Gyula, de nem hallgatott rám..." Persze jómagam ezt az életmódot csak elbeszélésekből ismerem, mivel gyerekkoromat egy kis bakonyi faluban, szalmafedeles, döngölt padlójú házban töltöttem. Amikor én születtem, akkor éppen költözködőben voltunk, át az árnyékos oldalra. Mert hirtelenül és durván megszűnt az évszázados folytonosság. Az itt bemutatott házak tulajdonosait kilakoltatták, összes vagyonukat elkobozták, emberi mivoltukban megalázták, bebörtönözték, vagy kitelepíteték, gyerekeik jövőjét évtizedekre ellehetetlenítették. A házak árván maradtak, belőlük minden mozdítható tárgyat elvittek, az intarziás parkettákon szöges bakancsok tapodtak. ............ Bagyinszki Zoltán, e könyv szerzője a kastélyok megszállottjaként járja az országot, gyűjti az anyagot, menti, ami még menthető. Kedves olvasó, ha teheti, látogassa meg az itt bemutatott kastélyok egyikét-másikát, és gondolkodjon el építészetünk ezen remekműveinek múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Mint láthatjuk, kastélyaink csak kb. egyharmada ragyog megint eredeti szépségében. A többi kopottas, szürke, vagy kifejezetten romos állapotban van. Bízom abban, hogy ezek az arányok a jó irányba változnak.
Budapest, 2001. november
Batthyány Bálint
Kedveseim!
Mint említettem már sokszor, engem MINDEN érdekel, ami szépség és érték. Az építészet is. És nem vagyok híve a megsemmisítéseknek, csak azért, mert ez, vagy az építtette... Legyen az a régmúltban, vagy a mában. Az épületek meg különben sem "szaladnak el", EZT az országot gazdagítják. Ezért aztán szerintem, akik a ma már meg sem lévő kastélyokat széthordták, az egész népet rövidítették meg! Láttam ilyet, nem is egyet. Pl. az Érdi kastélyt... Úgy 40 évvel ezelőtt... Szívfacsaró látvány volt... Ha varázsütésre visszamehetett volna bele a széthordott anyag, a környékbeli házak valószínűleg összeomlottak volna...
Szép estét kedveseim, megjöttem! Unokázni voltam egy kicsit Németországban.
Rendkívül sajnálom, hogy két meghatározó személyiség, "szigetlakó" is távozott e portálról, és nagyon merem remélni, hogy nem én bántottam meg őket olyas' valamivel, amire ezzel a drasztikus "önmegsemmisítéssel" reagáltak.
Bár bevallom, sejtettem én, hogy ez előbb-utóbb be fog következni...
Hiszen akadt vita több alkalommal is... Pl. ÉRTÉK-E az ÉRTÉK?... ITT...
KEDVES SEGNO ÉS ERNŐ BÁCSI!
Sajnálom, ha nem ütötte meg az itt látottak, hallottak az általatok oly magasra állított mércét, ahová én még lábujjhegyre pipískedve se tudtam felérni, de vegyétek figyelembe, hogy én sem vagyok se művészettörténész, se verselemző irodalmár, se egy Pernye András zenetörténész. Én csak egy egyszerű "VIDÉKI" zenetanár vagyok, aki megszállottja a művészetek iránti rajongásnak, úgy általában mindnek, akár értek hozzá, akár nem.
Én pl. egy harmatos fűszálnak is tudok örülni!
A fenyőimet a kertemben meg szoktam simogatni... a rózsákat megpuszilni, és beszélni szoktam a növényeimhez is...
Kicsit lökött a csaj! - mondjátok... De nem baj, én nem röstellem magam emiatt.
EZ VAN!
Kedveseim! Kedves MINDENKI!
Folyó hó 22-én eltelt egy év alatt ENNYI TELT TŐLEM!
Aki mégis úgy gondolja, el tudja viselni az ide gyűjtött dolgokat, tartson velünk továbbra is, szívesen látunk továbbra is mindenkit úgy olvasóként, mint az értékeket gyarapítóként egyaránt.
(Megjegyzem, távollétem 8 napja alatt kb 1200-an látogatták meg a topicot! )
De befejezem a dünnyögést.
Mindjárt jövök egy saját verssel... Az utazásom közben ragadtam toll helyett egy csutkaceruzát...
Képzelem, Ernő bácsi dobna egy hátast, ha olvasná...
Van, hogy megjutalmaz az élet és van, hogy csak szimplán pofán vág, Hiszen a léted egy hosszú ösvény, és bizony belóg néhány ág, De ha fel is tépi szíved egy-két éles tüskés gally, Csak menj tovább az úton, s ígérem nem lesz semmi baj!
Egy életfogytig tartó túrába kezdtél, Ködbe vész a múlt s a végtelenbe tart, Olyan, mint ha reménykedve eveznél, Mégsem tudod merre van a part.
Aztán elméd radarján egy jel működésbe lép, Mire ráeszmélnél révbe érsz s ünnepel a nép, Barátokkal egy torta mellett felidézzük a szép napokat Este pedig iszunk pár kört, hogy vigyorba szedjük az arcizmokat.
Hidd el ettől könnyebb lesz majd minden, Nevetünk az életen, mint egy viccen, Hisz él még benned a tűz, Ami minden gondot elűz.
Ép lélek vagy egy teljesen ép testben, Mert van, hogy megjutalmaz és van, hogy pofán vág, És bizony megesik, hogy belóg néhány ág, Nem tudod honnan indult, s merre tart, És néha úgy érzed, túl messze a part.
Ezért kell, hogy legyenek álmaid, Hogy beteljesítsed vágyaid, Így elűzhetsz majd minden gondot, s bajt, (Kell, hogy legyen ami hajt).
Legyen, ami feltankol egy évre, A mai nap egy fejezetnek a vége, De holnap újabb indul majd. (Egy újabb év egy újabb rajt)
Egy a végzet s egy a kezdet, Ha elbuksz, úgyis újrakezded. Menetelsz egy újabb cél felé. (Mindig arccal a fény felé)
Ma is ugyanolyan mint rég, Csak a tortán újabb gyertya ég. Lezártad a sötét múltat, Nekivágsz egy újabb útnak...
MAGYAR KASTÉLY SOROZAT
Elsőként jöjjön az előszót író Batthyány Bálint tiszteletére:
http://hu.netlogstatic.com/p/oo/001/454/1454306.jpg
BATTHYÁNY-KASTÉLY, Körmend
Már 1604-től a Batthyány család birtokolja a várost és az erősséget. A török idején, majd 1650 körül teljesen átépítik a várkastélyt. A szabálytalan négyzet alaprajzú, négy kerek sarokbástyás épületet Filiberto Lucchesse tervezte, amely 1706-ban súlyosan megsérült. Gróf Batthyány Lajos nevéhez fűződik az igazi barokk rezidencia kialakítása. A központi épület három szintes, manzárdtetős, zárt belső udvarral rendelkezik. Két oldalon szimmetrikusan elhelyezett két épület szolgált kocsiszínnek, lóistállónak, lovardának. Itt kapott helyet a könyvtár, a hűtőző terem, és a tiszti ház is.
A kastély előtt és mögött díszes kapubejárók, kapuőrlaktanyák szolgálták a biztonságot.
1800 körül valószínűleg Hefele Menyhért végzett átalakításokat a főhomlokzaton klasszicizáló, késő barokk stílusban. Ekkor készült a dór oszlopos erkély, a háromszögletű timpanon, benne a családi címerrel. Az egyszerű, de erőteljes külsőt neki köszönhetjük.
A 36 hektáros angolkertben 70 féle lombos fa, és 20 fajta fenyő található.
Kiegészítésül most olvastam a neten:
"A város központjában álló kastélyegyüttes barokk alakját 1730-1745 között nyerte el. Tervezője a neves olasz építész, Donato Felice de Allio volt. Utolsó tulajdonosa a boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László volt."
Hát nem tudom... Vannak téves adatok bőven mindenhol... Nem tisztem eldönteni, mi az igaz...
Engem a VÉGEREDMÉNY érdekel, a csodaszép épület...
Díszes kapubejáró képe:
http://www.vendegvaro.hu/dl/media/group_24/group_O10402/item_47693.jpg
Kiállítás a Batthyány-akról a díszteremben:
http://www.kormendplaza.hu/kepek/2008/februar/Enteriorbk.gif
A várkastély alaprajza és környezete:
Kedveseim!
Lányomnál Németországban jártamban találtam a könyvespolcán egy gyönyörű könyvet, ajándékba kapta egy magyar barátnőjétől.
Belelapozván, s beleolvasván kedvet kaptam néhány dolgot kijegyzetelni belőle, reménykedve abban, hogy itthon a neten találok majd hozzájuk képeket is.
A könyv címe és szerzője:
Bagyinszki Zoltán: 100 MAGYAR KASTÉLY
Reményeim szerint tehát topicunkban egy új; "MAGYAR KASTÉLYOK" sorozat indul, általam tetszőleges sorrendben, nem a jelentőségük, s nagyságuk szerinti elosztásban.
A könyv előszavát egy régi nemesi család, történelmi személyiség leszármazottja írta:
"Ezekben a házakban évszázadokon keresztül olyan emberek születtek, éltek és haltak meg, akiknek a földi lét napos oldala jutott. Kiváltságokat élveztek, megélhetési gondjaik nem voltak, viszont befolyásuk és hatalmuk volt bőven.
Hogyan éltek ők ezekben a házakban, melyeknek bármelyike esztétikai szempontból könnyedén felvehetné a versenyt a mai hollywoodi filmsztárok tengerparti lakhelyeivel?
Többnyire a házhoz tartozó tekintélyes birtokon gazdálkodtak. Színes és sokrétű társadalmi életet éltek: vadásztak, lovagoltak, teniszeztek, országggyűléseken vitatkoztak, utaztak, és pompás meghívásokat rendeztek. Ilyenkor az ínyenc vacsora után (francia konyha, kifinomult ízlés) a hölgyek és urak külön váltak. A hölgyek a háziasszony szalonjában kávé és likőr mellett megtárgyalták a legújabb párizsi és bécsi divatot, továbbá az elmúlt és az eljövendő báli évad kiemelkedő eseményeit (ki kivel, ill. kivel nem). Közben a férfiaknak a pipázóban a faragott kandalló körül, francia konyak mellett szivarozván fontosabb teendőjük volt. Beszámoltak egymásnak vadászati élményeikről (vadkan, őzbak, szarvasbika elejtése), kártyáztak, és gyakran a haza sorsát is megvitatták: "Én megmondtam az Andrássynak, hogy vigyázz, Gyula, de nem hallgatott rám..."
Persze jómagam ezt az életmódot csak elbeszélésekből ismerem, mivel gyerekkoromat egy kis bakonyi faluban, szalmafedeles, döngölt padlójú házban töltöttem. Amikor én születtem, akkor éppen költözködőben voltunk, át az árnyékos oldalra. Mert hirtelenül és durván megszűnt az évszázados folytonosság.
Az itt bemutatott házak tulajdonosait kilakoltatták, összes vagyonukat elkobozták, emberi mivoltukban megalázták, bebörtönözték, vagy kitelepíteték, gyerekeik jövőjét évtizedekre ellehetetlenítették. A házak árván maradtak, belőlük minden mozdítható tárgyat elvittek, az intarziás parkettákon szöges bakancsok tapodtak.
............
Bagyinszki Zoltán, e könyv szerzője a kastélyok megszállottjaként járja az országot, gyűjti az anyagot, menti, ami még menthető.
Kedves olvasó, ha teheti, látogassa meg az itt bemutatott kastélyok egyikét-másikát, és gondolkodjon el építészetünk ezen remekműveinek múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Mint láthatjuk, kastélyaink csak kb. egyharmada ragyog megint eredeti szépségében. A többi kopottas, szürke, vagy kifejezetten romos állapotban van.
Bízom abban, hogy ezek az arányok a jó irányba változnak.
Budapest, 2001. november
Batthyány Bálint
Kedveseim!
Mint említettem már sokszor, engem MINDEN érdekel, ami szépség és érték.
Az építészet is. És nem vagyok híve a megsemmisítéseknek, csak azért, mert ez, vagy az építtette... Legyen az a régmúltban, vagy a mában.
Az épületek meg különben sem "szaladnak el", EZT az országot gazdagítják. Ezért aztán szerintem, akik a ma már meg sem lévő kastélyokat széthordták, az egész népet rövidítették meg! Láttam ilyet, nem is egyet. Pl. az Érdi kastélyt... Úgy 40 évvel ezelőtt... Szívfacsaró látvány volt... Ha varázsütésre visszamehetett volna bele a széthordott anyag, a környékbeli házak valószínűleg összeomlottak volna...
Nos, akkor induljon a "MAGYAR KASTÉLY-SOROZAT".
SZELLEMLAKTA TÁJON
Fut a vonat a Bajor Alpok mesés táján.
Ragyogó smaragdzöld rétek mellett,
fenségesen szép opálszelídségben ködlő
sötétzöld fenyvesek között vezet a sínpár.
A szűk völgyek hűvösében elrejtező
kedves kicsiny falvak tünnek elő.
Sötét gránit tornyú kecses templomaik
fennköltséget, méltóságot árasztanak.
Figyelmeztető ujjként felfelé mutatnak:
„Itt a Teremtő jókedvében alkotott!"
Pasztellszínű házak apró zöld ablakai
kíváncsian pislogva csodálkoznak rá
a piros vonatban ülő átutazókra.
A domboldalon fénylő smaragd mezőben
egy barnás kavicsmezsgye kanyarog.
Odafönt beleveszik a végtelenségbe.
Feltünik egy tó... Hűs párásság borítja.
Távolban az Alpok karcsú nyúlványai
parancsolva állják el a horizontot:
„Ember! Vigyázz! Eddig láss, és ne tovább!"
A szigorú, magas sziklák az egekig
emelik az utas ámuló tekintetét.
Tépett szürke felhőfátyol takarja el
a mögötte rejlő titkot a kíváncsi
emberszem elől: A felhőpaplan alatt
szégyenlősen egyesül az ég a földdel...
Szomorkás cseppekben ered el az eső.
Búsongó lakrimózában úszik a vidék.
Titokzatos szellemlakta tájon:
Mozart szülőföldjén járunk.
Salzburg, 2010. június 19.
Holdfény
RENDHAGYÓ ÜNNEPLÉS...
Szép estét kedveseim, megjöttem!
Unokázni voltam egy kicsit Németországban.
Rendkívül sajnálom, hogy két meghatározó személyiség, "szigetlakó" is távozott e portálról, és nagyon merem remélni, hogy nem én bántottam meg őket olyas' valamivel, amire ezzel a drasztikus "önmegsemmisítéssel" reagáltak.
Bár bevallom, sejtettem én, hogy ez előbb-utóbb be fog következni...
Hiszen akadt vita több alkalommal is... Pl. ÉRTÉK-E az ÉRTÉK?... ITT...
KEDVES SEGNO ÉS ERNŐ BÁCSI!
Sajnálom, ha nem ütötte meg az itt látottak, hallottak az általatok oly magasra állított mércét, ahová én még lábujjhegyre pipískedve se tudtam felérni, de vegyétek figyelembe, hogy én sem vagyok se művészettörténész, se verselemző irodalmár, se egy Pernye András zenetörténész. Én csak egy egyszerű "VIDÉKI" zenetanár vagyok, aki megszállottja a művészetek iránti rajongásnak, úgy általában mindnek, akár értek hozzá, akár nem.
Én pl. egy harmatos fűszálnak is tudok örülni!
A fenyőimet a kertemben meg szoktam simogatni... a rózsákat megpuszilni, és beszélni szoktam a növényeimhez is...
Kicsit lökött a csaj! - mondjátok... De nem baj, én nem röstellem magam emiatt.
EZ VAN!
Kedveseim! Kedves MINDENKI!
Folyó hó 22-én eltelt egy év alatt ENNYI TELT TŐLEM!
Aki mégis úgy gondolja, el tudja viselni az ide gyűjtött dolgokat, tartson velünk továbbra is, szívesen látunk továbbra is mindenkit úgy olvasóként, mint az értékeket gyarapítóként egyaránt.
(Megjegyzem, távollétem 8 napja alatt kb 1200-an látogatták meg a topicot!
)
De befejezem a dünnyögést.
Mindjárt jövök egy saját verssel... Az utazásom közben ragadtam toll helyett egy csutkaceruzát...
Képzelem, Ernő bácsi dobna egy hátast, ha olvasná...
Holdfény
Debreceni Ákos
AZ ÚT
Van, hogy megjutalmaz az élet és van, hogy csak szimplán pofán vág,
Hiszen a léted egy hosszú ösvény, és bizony belóg néhány ág,
De ha fel is tépi szíved egy-két éles tüskés gally,
Csak menj tovább az úton, s ígérem nem lesz semmi baj!
Egy életfogytig tartó túrába kezdtél,
Ködbe vész a múlt s a végtelenbe tart,
Olyan, mint ha reménykedve eveznél,
Mégsem tudod merre van a part.
Aztán elméd radarján egy jel működésbe lép,
Mire ráeszmélnél révbe érsz s ünnepel a nép,
Barátokkal egy torta mellett felidézzük a szép napokat
Este pedig iszunk pár kört, hogy vigyorba szedjük az arcizmokat.
Hidd el ettől könnyebb lesz majd minden,
Nevetünk az életen, mint egy viccen,
Hisz él még benned a tűz,
Ami minden gondot elűz.
Ép lélek vagy egy teljesen ép testben,
Mert van, hogy megjutalmaz és van, hogy pofán vág,
És bizony megesik, hogy belóg néhány ág,
Nem tudod honnan indult, s merre tart,
És néha úgy érzed, túl messze a part.
Ezért kell, hogy legyenek álmaid,
Hogy beteljesítsed vágyaid,
Így elűzhetsz majd minden gondot, s bajt,
(Kell, hogy legyen ami hajt).
Legyen, ami feltankol egy évre,
A mai nap egy fejezetnek a vége,
De holnap újabb indul majd.
(Egy újabb év egy újabb rajt)
Egy a végzet s egy a kezdet,
Ha elbuksz, úgyis újrakezded.
Menetelsz egy újabb cél felé.
(Mindig arccal a fény felé)
Ma is ugyanolyan mint rég,
Csak a tortán újabb gyertya ég.
Lezártad a sötét múltat,
Nekivágsz egy újabb útnak...
KEDVES VÁNDOR!
SZÜLETÉSNAPODRA HOZTAM NAGY SZERETETTEL:
HOLDFÉNY
U.i.: Bocs a késésért, de nem voltam honnnnn...