Amit szivedbe rejtesz

/Freud nyolcvanadik
születésnapjára/

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. máj.

JÓZSEF ATTILA

József Attila-szobor, Budapest: a legismertebb szobor a költőről, a Duna-parton.
Alkotó: Marton László szobrászművész.
Felállították: 1980-ban. Anyaga: bronz.

Korán reggel a villanyoszlopra felcsavarodvan csüng egy részeg ember.
Mindenki undorodva megy el mellette, míg egy öltönyös úr megszólítja:
- Nem szégyelli magát? Korán reggel már ilyen részeg?
- Miért? Maga nem szokott inni, ha bánata van?
- Nem kérem!
- És ha öröme van?
- Akkor sem!
- Hát mikor iszik maga egyáltalán?
- Mikor szomjas vagyok.
- Nahát, mint az állatok!

Sziasztok!

Amit itt most leírok, nem vicc, hanem IGAZ történet!
Egy kollégám személyes élménye volt egykoron...

Történt egyszer még a boldog béke időkben Budapesten a zsúfolt 6-os villamoson, hogy egy ülésen egy úr beletemetkezett az újságjába. Egy fiatal hölgy ott állt fölötte, s mivel szörnyen náthás volt, elővette a hófehér pamut zsebkendőjét (mondom, hogy egy boldog béke időkbeli a történet, hol volt akkor még a papírzsebkendő?!...), és kifújván az orrát, elejtette a zsebkendőt, ami éppen az illető férfi nadrágjának a sliccén landolt.
A kis hölgy rettentő kínban volt, mit csináljon most?!...
A környező utasok kíváncsian várták a fejleményeket.
És merőn mindenki a pasika sliccét bámulta.
Egyszer csak megneszelte a férfi, hogy az utasok szemének kereszttüzében van, és észrevette azt is, hová néznek valójában. Meglátta a fehérséget a spiccénél, és rémültem bedugta a kishölgy zsebkendőjét a sliccen át a nadrágjába....
Azt hitte szegény, hogy ... na ugye tudjátok, mit hitt...
S mivel a villamos éppen megállt, gyorsan felugott, és leszállt.

Namármost én továbbgondoltam a dolgot...

Vajon mit szólt otthon a nej, mikor férjura gatyájából egy trutyis fehér kendőcske pottyant ki az esti vetközéskor???
Még elgondolni is rossz, ugye kedves férfiak?!

Hoztam néhány szál tulipánt is, itt még nem nyílt el!

http://www.youtube.com/watch?v=uDmktIGzkkc&feature=related

KEIKO MATSUI - Marula - Flowers Breeze

Szép napot mindenkinek!
Holdfény

Ezek az enyémek voltak az idei tavaszon, pirosból ilyen fura színük lett:

Szép jó reggelt, napot mindenkinek!

Ma egy mély gondolatokat tartalmazó verset hoztam:

ELLENEM S VELEM

Szemlér Ferenc

A múltból mind megjönnek ők,
kik társaim voltak előbb,
kik éltek ellenem s velem,
kiknek neve történelem.
Ki gonoszul gáncsot vetett.
Ki talpra emelt engemet.
Ki gyűlölt, mocskolt és tiport.
Ki lemosta rólam a port.
Ki ifjan ágyából kivert.
Ki öregül is még ölelt.
Kit értem öntött el heve.
Ki lúdbőrzött, míg vert, bele!
Aki imádott, ki utált,
éltet kívánt rám, vagy halált.
Körülvesznek a kedvesek,
körül az ellenségesek.
Választanék is: mi a jobb?
Élni-lenni mi biztatott?
Idáig mitől értem én
túl éltem felén, túl delén?
Aminek földem és egem,
minek magam köszönhetem?
De minden szerte- s összefut.
Hol búzát látok, hol ocsút,
hol ez a jó, hol az a rossz,
hol simogat, hol ostoroz,
egyként gyógyít, egyként sebez
gyilkos ma az, óvóm ma ez...
Barátom, avagy ellenem,
mind rosszat és jót tett velem,
akár a sors, míg valakit
szétzúz és újjáalakít.