Kisleány, távoli kisleány, mit tudod te ki volt a századik ősöd? Én csak annyit tudok, hogy a nagyapám magyarul beszélt, és disznókat őrzött. Mi már itt élünk Európában. Meg mindenféle világrészeken, jó társunktól nem választhat el színe, neve sem. Te se védenéd a gyilkost, aki veled egy nyelven beszél. És ha együtt ülhetnénk ketten itt most, tudom szavak nélkül is értenél. Minden bőr, minden ruha alatt vannak jók, és gonoszok. És ha egyszer bombák hullanak, te is ott vagy, ahol én vagyok. Köztünk nincsenek határ-viták, birtok-perek, faj-harcok sem lehetnek. Mi fáj nekem? Érzed a veszedelmet? Jönnek szmokingos törzsfőnökök. Az elnyomás, elnyomókat termelt. Mosolyognak a televízióban, kezet nyújtanak a hitetleneknek. Olyan udvarias korban élünk, Amikor a halálos ellenségek, Dísz századdal fogadják egymást a presztizs végett. Mi már kezdünk elrendezni mindent. Olyan szépen élhetnénk, hisz értjük hajdani hadrakelt őseinket, Tudjuk, mi volt igazságuk, vétkük. És most -mindegy, milyen az a zászló- A gyűlölet töri meg a rendet, bőrük színe, szavuk, hitük miatt embereket gettóba terelnek. Hát mi, akik szerethetnénk egymást, holnapra lehetünk ellenségek. Földrészeken örömtüzek helyett, faluk égnek, újra máglyák égnek. A törzsfőnök csak a törzset védi, és zászlót bont a gyűlölet -vallás. Az új. Pedig el se múlt a régi.
http://www.youtube.com/watch?v=vs2Bi6S5sks
Szerencsés, vidám hétvégét kívánok minden idelátogatónak!
Holdfény
Radnóti Miklós:
PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL
Kilenc perccel nyolc óra múlt,
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrübb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közészorúlt.
Az este jő s a Tisza csak
locsog a nagy tutajjal itt,
mert úszni véle rest s akit
figyelget: a bujdosó nap
búvik a magas füvek között,
pihen a lejtős földeken,
majd szerteszáll és hirtelen
sötétebb lesz az út fölött.
Híven tüntet két pipacs, nem
bánja, hogy őket látni még,
de büntet is rögtön az ég:
szuronyos szellővel üzen;
s mosolyg a szálldosó sötét,
hogy nem törik, csak hajlik a
virág s könnyedén aligha
hagyhatja el piros hitét.
(Így öregszik az alkonyat,
estének is mondhatni már,
feketén pillant a Tiszán
s beleheli a partokat.)
1934
Bocsák Krisztina: Tiszai táj
Sipos Gyula
NEONACIONALIZMUS
/Levél egy távoli lánynak./
Kisleány, távoli kisleány, mit tudod te ki volt a századik ősöd?
Én csak annyit tudok, hogy a nagyapám magyarul beszélt, és disznókat őrzött.
Mi már itt élünk Európában.
Meg mindenféle világrészeken,
jó társunktól nem választhat el színe, neve sem.
Te se védenéd a gyilkost, aki veled egy nyelven beszél.
És ha együtt ülhetnénk ketten itt most,
tudom szavak nélkül is értenél.
Minden bőr, minden ruha alatt vannak jók, és gonoszok.
És ha egyszer bombák hullanak, te is ott vagy, ahol én vagyok.
Köztünk nincsenek határ-viták, birtok-perek, faj-harcok sem lehetnek.
Mi fáj nekem?
Érzed a veszedelmet?
Jönnek szmokingos törzsfőnökök.
Az elnyomás, elnyomókat termelt.
Mosolyognak a televízióban, kezet nyújtanak a hitetleneknek.
Olyan udvarias korban élünk,
Amikor a halálos ellenségek,
Dísz századdal fogadják egymást a presztizs végett.
Mi már kezdünk elrendezni mindent.
Olyan szépen élhetnénk, hisz értjük hajdani hadrakelt őseinket,
Tudjuk, mi volt igazságuk, vétkük.
És most -mindegy, milyen az a zászló-
A gyűlölet töri meg a rendet,
bőrük színe, szavuk, hitük miatt embereket gettóba terelnek.
Hát mi, akik szerethetnénk egymást, holnapra lehetünk ellenségek.
Földrészeken örömtüzek helyett, faluk égnek, újra máglyák égnek.
A törzsfőnök csak a törzset védi, és zászlót bont a gyűlölet -vallás.
Az új. Pedig el se múlt a régi.
Galambok... Galambok...
Két öreg néni eteti a galambokat. Így szól az egyik:
- Ezek a galambok olyanok, mint a politikusok.
- Miért?- kérdi a másik.
- Mert amíg lent vannak a földön, addig a kezünkből esznek, aztán ahogy felkerülnek, csak szarnak a fejünkre!
Melyik a legantiszociálisabb nép?
A francia!
Mert ott az ember LOM! (L'homme)
A zsebe meg mindenkinek LAPOS! (La poche)