Jól fogadta a cica Lénikét, csak egy kicsit félt tőle. Ha elkezd a baba üvölteni, Fruzsi úgy szalad kifelé, hogy csúszkál a lába a padlón, szinte porzik. :) A homlokával hozzám és a baba lábához is oda szokott simulni. A cumisüveg-melegítő tálkából mindig iszogat, megmosakszik, Lénike szokta őt evés közben figyelni. Szopizás közben hozzánk szeret bújni. Janihoz azóta még jobban ragaszkodik, körülrajongja, ha éjjel hazajön.
Mi is mindig a tükör elé visszük a karunkban Fruzsikát. Pár percig elviseli a törődést, aztán le akar menni. :) Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor hagyta magát ölben simogatni.
Tegnap éjjel hosszas macera és kínlódás után megszabadítottuk Fruzsikát a mellkasán levő csomóktól. A "bezzeg a doktor bácsinál milyen kulturáltan tudsz viselkedni" szöveg nem segít. :) Azóta kicsit be van sértődve, bár dupla adag pástétommal engeszteltük, mindig nyűglődik valamin a kis drága.
De van vasárnapról egy aranyos történetem. A nagy bevásárlás után nem segítettem Janinak felpakolni (a 9. hónapban már kétszer meggondolja az ember a lépcsőzést :), hanem előrementem anyukámékhoz ebédre. Fruzsika óriási szemekkel nézett Janira, mikor kipakolt otthon, hogy én miért nem jöttem haza, aztán kiült az előszobába az ajtó elé, és úgy várt engem. Meg kell a szívnek szakadni...
"Én abban az időben éltem a fiatalságomat Esztergomban, amikor még működtek az emberi kapcsolatok! Én abban az időben éltem ifjú életem Esztergomban, amikor sok barátra tettem szert. Én abban az időben élem életemet Esztergomban, amikor még vannak barátaim."
Vannak és lesznek is. Az emberi kapcsolatok pedig igenis működnek. :)
Jól fogadta a cica Lénikét, csak egy kicsit félt tőle. Ha elkezd a baba üvölteni, Fruzsi úgy szalad kifelé, hogy csúszkál a lába a padlón, szinte porzik. :) A homlokával hozzám és a baba lábához is oda szokott simulni. A cumisüveg-melegítő tálkából mindig iszogat, megmosakszik, Lénike szokta őt evés közben figyelni. Szopizás közben hozzánk szeret bújni. Janihoz azóta még jobban ragaszkodik, körülrajongja, ha éjjel hazajön.
Fruzsikánk is biztos élvezné a havat a tundrabundájában. :) Jövőre már lesz hova kiengednem.
Mi is mindig a tükör elé visszük a karunkban Fruzsikát. Pár percig elviseli a törődést, aztán le akar menni. :) Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor hagyta magát ölben simogatni.
Tegnap éjjel hosszas macera és kínlódás után megszabadítottuk Fruzsikát a mellkasán levő csomóktól. A "bezzeg a doktor bácsinál milyen kulturáltan tudsz viselkedni" szöveg nem segít. :) Azóta kicsit be van sértődve, bár dupla adag pástétommal engeszteltük, mindig nyűglődik valamin a kis drága.
De van vasárnapról egy aranyos történetem. A nagy bevásárlás után nem segítettem Janinak felpakolni (a 9. hónapban már kétszer meggondolja az ember a lépcsőzést :), hanem előrementem anyukámékhoz ebédre. Fruzsika óriási szemekkel nézett Janira, mikor kipakolt otthon, hogy én miért nem jöttem haza, aztán kiült az előszobába az ajtó elé, és úgy várt engem. Meg kell a szívnek szakadni...
"Én abban az időben éltem a fiatalságomat Esztergomban, amikor még működtek az emberi kapcsolatok! Én abban az időben éltem ifjú életem Esztergomban, amikor sok barátra tettem szert. Én abban az időben élem életemet Esztergomban, amikor még vannak barátaim."
Vannak és lesznek is. Az emberi kapcsolatok pedig igenis működnek. :)