Együtt sajnálkozunk. Az egyház nem egyenlő Istennel. Akiket távol akar tartani, azokat jobb is, ha távol tartja, mert nem lehet valaki Isten szolgája, aki önt nem tudja meggyőzni, mert nem is akarja, hogy odaát van élet, és hogy az itteni életünk minősége, morális és erkölcsi színvonalunk alapján fogjuk mi magunk eldönteni, hogy milyen minőségben élünk majd tovább, s ott hol lesz létjogosultságunk megjelenni, tartózkodni.
Azért féli időnként Istent, mert zuhanó repülőn és süllyedő hajón, és még néhány ilyen élethelyzetben statisztikailag bizonyított tény, hogy nincsen ateista.
Ön nem ateista, csak nem talált senkit, aki meg tudta volna győzni arról, hogy van olyan együttélés Istennel, ami önnek valódi örömet tud okozni. Mert örömszerzés mindannyiunk vágya. Akikkel találkozott, nem hitelesek, mert nem látja, hogy vizet prédikálásuk mellett ők maguk is vizet innának. Ha pedig a magukat Isten szolgájának vallók farizeus módra a tulajdon életükben megcsalják az Istent, akkor a kételkedők ösztön-kérdései ezek: milyen Isten az, aki ilyen szégyenletes szolgákat tűr meg házában? vagy: Ok, tudom, hogy van Isten, és remélem is, hogy azért odaát majd irgalmas lesz velem - és higgye el, önhöz irgalmasabb lesz, mint azokhoz, akiktől távol tartja magát -, szóval, de mégis, ha az állítólagos szolgái csak így tudják Őt szolgálni, akkor én köszi, de inkább nem szolgálom. És tudja mit, ezzel több szolgálatot és igazságot ad Istennek, mint azok, akiktől irtózik.
Addig is, míg kiderül, ha megengeditek, hogy múlassam az idetérők idejét (ha nem, akkor stop az olvasással), hadd mondjam el, hogy ez nem az én valódi nevem, és azért nem, mert a valódi nevemen azt, amit írni szeretnék, jogilag jobb, ha nem vállalom fel. Az erkölcs és morál kapcsán néztem bele ebbe a fórumba, és akkor láttam, hogy nem igazán az a szegmense a fórumnak, amire én akartam használni. Újat nem akartam nyitni, mert nem számítok sok hozzászólásra.
Mindenesetre az esztergomi szellemi utak egyéb felhaszánálóinak erkölcsét és morálját óhajtom megkérdőjelezni. Amikor a rendes nevem alatt tallózgattam a blogok között, vettem észre, hogy ez egy talán szocialista érzelmű oldal. Nem a politika alapján döntöm el, hogy hová látogatok el, mert az eredeti nevem alatti bejegyzéseim tanúsága szerint bizonyítottan bigott katolikus lévén komolyan veszem az én Uramat, hogy aki a mennybe akar jutni, az bizony nem lehet személyválogató. A politikai szempontok tekintetbe vétele márpedig személyválógatóvá tehet és tesz.
Tudom, hogy senki és semmi emberi nem lehet tökéletes, azért mégis egy fájdalmas panaszomat tenném itt közzé a Mindszenti József iskolával szemben.
Van ennek az iskolának egy bla-bla vendégkönyve. Volt ebben, az első időben, több bátor Johanna, aki el merte mondani a valódi és keserű véleményét ott kultúrált formában. Ilyeneket írtak, hogy az iskolában a saját tapasztalatuk szerint a fiúk olyan durva megszégyenítést kapnak azért, mert nem azonosak a lányokkal sem viselkedésben sem türelmüket sem tanulmányi teljesítőképességüket illetően, hogy az bárhol is, de különösen egy katolikus iskolában nem tűrhető szó nélkül.
Aztán a kézbe áldoztatásról került föl egy olyan tényállítás, amit egy a katolikus egyház által elismert szent életű asszonynak panaszolt el Jézus személyesen. Az illető szorgalmazta, hogy ne áldoztassák kézbe a gyerekeket és megkérdezte, hogy talán a pap nem tudja rendesen nyelvre helyezni az ostyát, vagy mi oka van a kézbe áldoztatásra. (Ez azért probléma, mert a katolikus egyház dogmája, azaz vitathatatlan kinyilatkoztatása, hogy az átváltoztatás után magát Jézus Krisztust vesszük magunkhoz. Az emberek keze a legjobb esetben is a templom ajtó, az autó vagy busz kapaszkodója, a baráti kézfogás, a padba való leülés miatt nem tiszta. Az Úr Testét mocskolja be, aki kézbe áldozik.)
Ez a legvakmerőbb Johanna még írt a gyerekek otthon tanításáról, a taníttatási és nem iskoláztatási kötelezettségről, a bejegyzési lehetőségek között felkínált kis jelecskék és Jézus Krisztus tetszése közötti viszony megkérdőjelezéséről, profánabbul szólva, hogy mi köze egy katolikus iskolának ilyen jelekhez Jézus Krisztus Nevében? Hiszen ha azt állítják, hogy ezek a jelek a gyerekeket a hitben és Jézus Krisztushoz való viszonyukban segítik, erősítik, márpedig egy katolikus iskolának ez lenne ugyebár a hivatása, akkor talán ideje lenne feltenni a kérdést önmaguknak: ki a mi Urunk? Aztán feszegette még, hogy miért olyan feszesek és körmöspálcával a kezükben viselkedők a szülőkkel a szülőknek küldött elfogadó nyilatkozatukkal és miért udvarolnak a gyerekeknek és döntik porba azt, amit a szülőknek hazudott követelményeikben konzekvensnek tűnően felállítanak? Megkérdőjelezte, hogy Krisztusnak vagy az embereknek akarnak megfelelni, mert jelenleg két úrnak szolgálnak.
Ezen bejegyzések után a gyerkek felbolydultak, és többen a szüleiket faggatták, hogy nekik miért kell iskolába járniuk, a anyu miért nincs otthon, hogy őt tanítsa, miért kell nekik kézbe áldozniuk? Megbeszélték egymás között széles körben.
Az iskola egy nap, miután jó néhány napig nem merték törölni ezeket a bejegyzéseket, mert az egyik megvádolta őket azzal, hogy úgysem írhatod meg a valódi véleményedet, mert azt törölni fogják, szóval ezután, egy dühödt számonkért szülő felháborodására, fogta magát és törölte ezeket a bejegyzéseket, és álszent képpel közölte, hogy ezeket inkább írjuk meg nekik, és szívesen válaszolnak.
A legjohannább makacs egy állatfajta volt, mert elgondolkodott ezen és megírta nekik egy másik e-mail címről, hogy biza, akkor miért nem válaszoltak neki, merthogy írt nekik személyesen is.
Ezután a sárga feliratuk megváltozott, már nem ígérik, hogy válaszolni is fognak.
Ez a Szentlélektől megszállott őskövület tovább erősködött - volna, de az iskola leolvasta a gépe azonosítóját, és nemes egyszerűséggel letiltották.
Látható, hogy csupa érdemes, okos és főleg fontos dolgok maradtak a vendégkönyv nevezetű fórumon, olyan igazán keresztényiek és katolikusok, olyanok, amik egyáltalán nem kérdőjelezik meg a vendégkönyv elnevezést, sem a sárga felirat igazságtartalmát, hogy nevezetesen túlzó és szembetűnően nem hiteles információk kerültek fel, stb. sem a vendégkönyv létjogosultságát, egyenesen értelmét.
Mert ugye, ha nem minden vendég vendég, meg ugye, ha nem is írhat, amit akar, meg ugye, ha a tárgyilagosra az iskola lazán ráhazudhatja, hogy szubjektív, hát, most akkor hol itt az erkölcs meg a morál? Mármint ha ezek alatt jó, és igaz tartalmakat értünk.
Köszönöm a szíves meghallgattatást, s ha mégis vitára érdemes, kérem, hogy írjátok meg nekem, vagy akinek van kedve, nyissunk erre egy fórumot. Mert hogyan hinnének nekem az emberek, hogy jó Istenhez tartozni, ha egy pillanatra is elfordulva tőlem le akarván ellenőrizni, hogy de kérem, miket mondanak és tesznek még Jézus Krisztus Nevében, nem is biztos, hogy adnak nekem még egy lehetőséget, hogy de kérem szépen, az úgy van, hogy az egyházban ugye, emberek vannak, ilyenek is meg olyanok is, de ha nem az emberekért, a papokért, hanem Istenért, Jézus Krisztusért megyek a templomba, az egyház intézményeibe, a testvéremhez, a barátomhoz, akkor ugye, jó helyen van a fókuszom. De ezt nem mindenki tudja még, és az ilyen iskolák és egyházi égisz alatt futtatott khm..., hát, szóval izék, azaz egyházi szervek stb., bizony sárga big-fat testükkel igencsak az igazság és a jóakaratú emberek közé vetik magukat.
Kedves Jprom!
Együtt sajnálkozunk. Az egyház nem egyenlő Istennel. Akiket távol akar tartani, azokat jobb is, ha távol tartja, mert nem lehet valaki Isten szolgája, aki önt nem tudja meggyőzni, mert nem is akarja, hogy odaát van élet, és hogy az itteni életünk minősége, morális és erkölcsi színvonalunk alapján fogjuk mi magunk eldönteni, hogy milyen minőségben élünk majd tovább, s ott hol lesz létjogosultságunk megjelenni, tartózkodni.
Azért féli időnként Istent, mert zuhanó repülőn és süllyedő hajón, és még néhány ilyen élethelyzetben statisztikailag bizonyított tény, hogy nincsen ateista.
Ön nem ateista, csak nem talált senkit, aki meg tudta volna győzni arról, hogy van olyan együttélés Istennel, ami önnek valódi örömet tud okozni. Mert örömszerzés mindannyiunk vágya. Akikkel találkozott, nem hitelesek, mert nem látja, hogy vizet prédikálásuk mellett ők maguk is vizet innának. Ha pedig a magukat Isten szolgájának vallók farizeus módra a tulajdon életükben megcsalják az Istent, akkor a kételkedők ösztön-kérdései ezek: milyen Isten az, aki ilyen szégyenletes szolgákat tűr meg házában? vagy: Ok, tudom, hogy van Isten, és remélem is, hogy azért odaát majd irgalmas lesz velem - és higgye el, önhöz irgalmasabb lesz, mint azokhoz, akiktől távol tartja magát -, szóval, de mégis, ha az állítólagos szolgái csak így tudják Őt szolgálni, akkor én köszi, de inkább nem szolgálom. És tudja mit, ezzel több szolgálatot és igazságot ad Istennek, mint azok, akiktől irtózik.
Köszönöm, hogy válaszolt.
Addig is, míg kiderül, ha megengeditek, hogy múlassam az idetérők idejét (ha nem, akkor stop az olvasással), hadd mondjam el, hogy ez nem az én valódi nevem, és azért nem, mert a valódi nevemen azt, amit írni szeretnék, jogilag jobb, ha nem vállalom fel. Az erkölcs és morál kapcsán néztem bele ebbe a fórumba, és akkor láttam, hogy nem igazán az a szegmense a fórumnak, amire én akartam használni. Újat nem akartam nyitni, mert nem számítok sok hozzászólásra.
Mindenesetre az esztergomi szellemi utak egyéb felhaszánálóinak erkölcsét és morálját óhajtom megkérdőjelezni. Amikor a rendes nevem alatt tallózgattam a blogok között, vettem észre, hogy ez egy talán szocialista érzelmű oldal. Nem a politika alapján döntöm el, hogy hová látogatok el, mert az eredeti nevem alatti bejegyzéseim tanúsága szerint bizonyítottan bigott katolikus lévén komolyan veszem az én Uramat, hogy aki a mennybe akar jutni, az bizony nem lehet személyválogató. A politikai szempontok tekintetbe vétele márpedig személyválógatóvá tehet és tesz.
Tudom, hogy senki és semmi emberi nem lehet tökéletes, azért mégis egy fájdalmas panaszomat tenném itt közzé a Mindszenti József iskolával szemben.
Van ennek az iskolának egy bla-bla vendégkönyve. Volt ebben, az első időben, több bátor Johanna, aki el merte mondani a valódi és keserű véleményét ott kultúrált formában. Ilyeneket írtak, hogy az iskolában a saját tapasztalatuk szerint a fiúk olyan durva megszégyenítést kapnak azért, mert nem azonosak a lányokkal sem viselkedésben sem türelmüket sem tanulmányi teljesítőképességüket illetően, hogy az bárhol is, de különösen egy katolikus iskolában nem tűrhető szó nélkül.
Aztán a kézbe áldoztatásról került föl egy olyan tényállítás, amit egy a katolikus egyház által elismert szent életű asszonynak panaszolt el Jézus személyesen. Az illető szorgalmazta, hogy ne áldoztassák kézbe a gyerekeket és megkérdezte, hogy talán a pap nem tudja rendesen nyelvre helyezni az ostyát, vagy mi oka van a kézbe áldoztatásra. (Ez azért probléma, mert a katolikus egyház dogmája, azaz vitathatatlan kinyilatkoztatása, hogy az átváltoztatás után magát Jézus Krisztust vesszük magunkhoz. Az emberek keze a legjobb esetben is a templom ajtó, az autó vagy busz kapaszkodója, a baráti kézfogás, a padba való leülés miatt nem tiszta. Az Úr Testét mocskolja be, aki kézbe áldozik.)
Ez a legvakmerőbb Johanna még írt a gyerekek otthon tanításáról, a taníttatási és nem iskoláztatási kötelezettségről, a bejegyzési lehetőségek között felkínált kis jelecskék és Jézus Krisztus tetszése közötti viszony megkérdőjelezéséről, profánabbul szólva, hogy mi köze egy katolikus iskolának ilyen jelekhez Jézus Krisztus Nevében? Hiszen ha azt állítják, hogy ezek a jelek a gyerekeket a hitben és Jézus Krisztushoz való viszonyukban segítik, erősítik, márpedig egy katolikus iskolának ez lenne ugyebár a hivatása, akkor talán ideje lenne feltenni a kérdést önmaguknak: ki a mi Urunk? Aztán feszegette még, hogy miért olyan feszesek és körmöspálcával a kezükben viselkedők a szülőkkel a szülőknek küldött elfogadó nyilatkozatukkal és miért udvarolnak a gyerekeknek és döntik porba azt, amit a szülőknek hazudott követelményeikben konzekvensnek tűnően felállítanak? Megkérdőjelezte, hogy Krisztusnak vagy az embereknek akarnak megfelelni, mert jelenleg két úrnak szolgálnak.
Ezen bejegyzések után a gyerkek felbolydultak, és többen a szüleiket faggatták, hogy nekik miért kell iskolába járniuk, a anyu miért nincs otthon, hogy őt tanítsa, miért kell nekik kézbe áldozniuk? Megbeszélték egymás között széles körben.
Az iskola egy nap, miután jó néhány napig nem merték törölni ezeket a bejegyzéseket, mert az egyik megvádolta őket azzal, hogy úgysem írhatod meg a valódi véleményedet, mert azt törölni fogják, szóval ezután, egy dühödt számonkért szülő felháborodására, fogta magát és törölte ezeket a bejegyzéseket, és álszent képpel közölte, hogy ezeket inkább írjuk meg nekik, és szívesen válaszolnak.
A legjohannább makacs egy állatfajta volt, mert elgondolkodott ezen és megírta nekik egy másik e-mail címről, hogy biza, akkor miért nem válaszoltak neki, merthogy írt nekik személyesen is.
Ezután a sárga feliratuk megváltozott, már nem ígérik, hogy válaszolni is fognak.
Ez a Szentlélektől megszállott őskövület tovább erősködött - volna, de az iskola leolvasta a gépe azonosítóját, és nemes egyszerűséggel letiltották.
Látható, hogy csupa érdemes, okos és főleg fontos dolgok maradtak a vendégkönyv nevezetű fórumon, olyan igazán keresztényiek és katolikusok, olyanok, amik egyáltalán nem kérdőjelezik meg a vendégkönyv elnevezést, sem a sárga felirat igazságtartalmát, hogy nevezetesen túlzó és szembetűnően nem hiteles információk kerültek fel, stb. sem a vendégkönyv létjogosultságát, egyenesen értelmét.
Mert ugye, ha nem minden vendég vendég, meg ugye, ha nem is írhat, amit akar, meg ugye, ha a tárgyilagosra az iskola lazán ráhazudhatja, hogy szubjektív, hát, most akkor hol itt az erkölcs meg a morál? Mármint ha ezek alatt jó, és igaz tartalmakat értünk.
Köszönöm a szíves meghallgattatást, s ha mégis vitára érdemes, kérem, hogy írjátok meg nekem, vagy akinek van kedve, nyissunk erre egy fórumot. Mert hogyan hinnének nekem az emberek, hogy jó Istenhez tartozni, ha egy pillanatra is elfordulva tőlem le akarván ellenőrizni, hogy de kérem, miket mondanak és tesznek még Jézus Krisztus Nevében, nem is biztos, hogy adnak nekem még egy lehetőséget, hogy de kérem szépen, az úgy van, hogy az egyházban ugye, emberek vannak, ilyenek is meg olyanok is, de ha nem az emberekért, a papokért, hanem Istenért, Jézus Krisztusért megyek a templomba, az egyház intézményeibe, a testvéremhez, a barátomhoz, akkor ugye, jó helyen van a fókuszom. De ezt nem mindenki tudja még, és az ilyen iskolák és egyházi égisz alatt futtatott khm..., hát, szóval izék, azaz egyházi szervek stb., bizony sárga big-fat testükkel igencsak az igazság és a jóakaratú emberek közé vetik magukat.