Kedves Zoltán, ez kicsit több lett, mint nyílt sisakkal négyszemközt, és a fórumnyitó felhívásod bizony nyílt és személyedet nem kizáró vitára invitál. Amikor ezt a fórumot megnyitottad, nyilván nem a dicshimnuszokat vártad, és amit én írtam rólad, az sem az volt, hanem csupa feltételezés, lévén, hogy nem ismerlek. Fórumod indítása az erkölcs és morál számonkérésének hogyan-mikéntjét feszegeti, felkínálva ehhez a személyedet és a téged ért elmarasztalást.
Valóban kölcsönhatásban vagyunk szüntelen, és továbbra is úgy gondolom, hogy ami veled történt, a konkrét szituáció közkinccsé tétele jogos. Sokkal inkább megmozgatja az embereket egy vélemény-nyilvánításra, ha konkrét dolgokról beszélünk, mintha általánosságban vetetted volna fel e témát. Te pontosan tudod, mit miért teszel, és mégha rutinból is adódott a vitaindító 'beszéded', az a rutin előbb alaposan átgondolt és megtanult, begyakorolt és kialakított szakmai fogásokból eredt.
Nem hiszem, hogy károd származik abból, hogy az éppen általad felkínált, veled történt eseményt, s így óhatatlanul személyedet a fórum nyitásából önmagában származó felhatalmazásoddal nem csupán a piros lámpás szituációd kitárgyalására, hanem sokkal tágabb, a fórum címéhez igazodó gondolatok megfogalmazására használják azok, akiket éppen te mozgattál meg önmagaddal.
Mindazonáltal szimpatikus, hogy visszahárítod, amit írtam, én is ezt tenném, de ez a játék része és így erkölcsös. Mindkettőnk részéről.
Mivel ez egy a fórumot indító személyét ért igazságtalan kritika miatt indult, de szintén általa felhatalmazottan tágabb teret is engedő fórum, ezért nem szükséges bocsánatot kérni tőle, ha valaki róla beszél itt.
Amiket írsz, jprom, azok alapján úgy tűnik, sok helyre beszállsz, de aztán mégis viszakozol, és itt nem a hozzászólásról, hanem az erkölcsi-morális kérdések tekintetében vallott hovatartozásodról beszélek. Kicsit ez is vagy, aztán mégsem, kicsit az is, - így boldogtalanná teszed magadat. Láttam más fórumokban is ezt, és itt, mivel ez egy erkölcsről indított fórum, rá akartam mutatni, hogy sokkal boldogabb lennél, ha szilárd elvek alapján élnél és gondolkodnál, mindenben, és ezek az elvek nem más emberek csoportosulásaihoz, érdekeihez, a hozzájuk való viszonyodhoz, hanem a jóságodhoz kötődnének. Mert a morálnak és erkölcsnek semmi más értelme nincs különben az életben. Minek lennék erkölcsös, ha attól nem leszek boldog sem legalább boldogabb?
Ha jó az erkölcsöm, akkor megingathatatlan vagyok és nem omlok össze az igazságtalan kritikáktól. Ha jó az erkölcsöm, attól még nem vagyok hülye, sem bárgyú, sőt, akkor tudom, hogy nem kell szégyellnem még egy álnevet sem, mert azt tudatosan és az erkölcsi normáim keretein belül használom, nem azok áthágására.
Egyik nap megfordult a fejemben, hogy úgy viselkedsz, mintha valamiféle megrendelésre az lenne a munkád, hogy minél több helyen befolyásold, alakítsd, provokáld a témát. Nem úgy, ahogyan ez az egész lap és a fórumok az alkotóiktól működnek, hisz szándékuk és vonalvezetésük világos, tiszta, vonzó és barátságos. Téged nem lehet megfejteni, nem tudni, mit akarsz. Mégha magánemberként veszel is részt mindebben, is felmerül a kérdés, ki vagy te valójában. A Szeretgomról és alkotóiról pontosan tudhatjuk. Nyiltan és leginkább konzekvensen tárják elénk minden megnyilatkzásukban önmagukat. Nem titkolják, hogy szépíteni, jobbítani, jobbá és valamiképpen józanabbá akarják tenni Esztergom népét, akiket inkább érzem, hogy testvéreiknek éreznek, semmint hogy bandatag beszervezést folytatnának. Mint minden emberi alkotás, így nyilván ez sem tökéletes, de ezzel nem is kell foglalkozni. Az emberi élet a munkáról szól. A munkával teremtünk, jobbítunk, igazítunk, alakítunk, változtatunk, néhol rombolunk, újjáépítünk.
Nálad, jprom, nem látom ezt a szándékot. Azt viszont igen, hogy boldogtalan vagy, pedig látszatra úgy tűnik, vannak bizonyos normáid, amik szerint élsz, de hogy mik ezek, az nem világos.
Más.
Minden jóakaratú ember és jó erkölcsű állampolgár kell, hogy rájöjjön maga is, hogy minden pártban és cégben, intézményben és már a legkisebb emberi csoportosulásban, s ha idáig eljut, akkor belátja, hogy önmagában is vannak jó és vannak rossz dolgok. Miért ne tévedhetne, hibázhatna Greiner Zoltán? Miért? Miért és mi alapon várja el tőle bárki is, hogy mindig minden pillanatban tökéletesen, hibátlanul, s főleg mindenkinek megfelelően viselkedjen. Miért ne fordulhatna elő, mégha nem fordult is elő, hogy elgondolkodván a vezetés közben, mert indulás előtt valami nagyon mély dologban volt benne, ezért nem vesz észre egy zebránál álló gyalogost? Aki ezért vagy bármiért, amit nem tökéletesen vitt véghez zrikálja, az nincs tisztában azzal, hogy ha végignézné élete filmjét, hány ember mellett ment el ennél sokkal súlyosabb helyzetekben is. Mert elmegyünk egymás mellett. Számtalan élethelyzetben állunk az elé a kérdés elé: megfeleljek-e és ha igen, kinek?
Erkölcs és morál. Ha van, akkor elsősorban önmagamnak felelek meg, mert szüntelenül a jóra, a jócselekedetre törekszem. Ha nincs vagy hiányos, akkor szükségképpen másoknak akarok megfelelni, és miközben őrjájuk figyelek, elmegyek azok mellett, akikkel jót tehetnék. Nem minden ilyen eset erkölcstelenség gyümölcse, de az erkölcstelenség gyümölcse mindenképpen ez.
Tehát, ha boldog akarok lenni, akkor szükségem van jó, szilárd, (bigott) erkölcsre, mert az megtart engem a jóban. Az tesz boldoggá, ha adhatok, ha jót tehetek. Mindig csak azzal, akivel éppen találkozom. De vele mindenképpen. Hol a határa annak, hogy kivel akarok és kivel nem akarok jót tenni? Itt szólnak bele az erkölcsi normák, amikhez valaki igazítja magát.
Mert ha x-y párttaggal nem akarok jót tenni, brrr... . Hol vannak akkor az erkölcseim? Ha csak azt szeretem, akitől valami jót remélek a magam számára, akkor hol vannak az erkölcseim?
Tehát, ha valaki, akinek talán többen tudják is a személyét, nem akar itt megnyilvánulni, miért nem akar?
Hibázott Zoltán, vagy nem? S ha hibázott, miért nem az egész embert nézte ez a sokak számára ismeretlen valaki? Ha pedig azt tette, és Zoltán valóban olyan elvetemült, mint amilyennek látja, miért nem akarja, hogy Zoltán kevésbbé legyen elvetemült, vagy egyenesen szent legyen, s ennek érdekében miért nem hagyja el a bántást, a sértést, és miért nem barátságosan kérdezi meg tőle: Te, Zolikám, észrevetted, hogy itt-meg-ott elszúrtad a közlekedési morált? Na, csak akartam, hogy ha nem vetted észre, tudd, hogy nagyon el voltál gondolkodva, kérlek, remélem, nem veszed zokon, csak hát tudom, hogy te olyan rendes srác vagy egyébként, és hát meglepődtem, mert tőled nem vártam ezt.
Erre Zoltánnak lett volna lehetősége megválaszolni, hogy észrevette vagy sem, stb., nem ismerem a konkrét szituációt.
Valami ilyesmi, ugye.
Zoltán vajon tudta, hogy nem fog megszólalni eme úriember? Mert a témafelvetés szükséges, a leleplezése éppúgy. A szándék és üzenet egyértelmű: ne ordíts farkast, hol csak egy ember van, főleg, ha épp emberi mivoltodból kivetkezve- nem véve ezt észre önmagadban -, magad alakulsz át zsákmányra éhes farkassá. Greiner Zoltán az egyetlen, akinek az utakon nem tökéletes vagy megkérdőjelezhető egy adott pillanatban - mondom, egy adott pillanatban, s nem állandóan -, a morálja? A többi ellen miért nem ordítozik e nyilvános tárgyalás elé citált, de meg nem jelent személy?
Azért, mert elismeri Greiner Zoltán kemelkedő személyét, és tőle többet vár, mint másoktól. Márpedig, ha többet vár, ha kinézi belőle, hogy egyébként erkölcsös, akkor talán megtehette volna, hogy az egyébként többet nyújtó Greiner Zoltánnak mondja meg, hogy volt egy pillanat, amikor kizökkenni látta eme magas színvonalú erkölcsiségéből, s nem pedig az egy pillanat alapján próbálná meg örök kárhozatra juttatni.
Nyilvánvaló, hogy nem csupán eme meg nem jelenő úriemberről szól ez a történet. Arról szól, s azért van létjogosultsága e fórumnak, mert ez a fórum megkérdezi tőlünk:
Barátom, te úgy általában és konkrét esetekben is, mi alapján ítélsz? Valóban igazságosak és irgalmasak az ítéleteid?
Valóban minden szempontot mérlegeltél, valóban a jóindulat és a jóakarat vezérel ítéletedben? Valóban szükséges ítéletet hoznod, s nem lenne elég, és környezetedet élő és szép módon gyarapító, ha baráti nexusban beszélnél és érvelnél azért, hogy miközben jobbítani akarnál, te magad is jobbá válhass? Mert ha nem ítélkezel, hanem kutatsz, mintegy nyomozol, rájöhetsz a legtöbbször, hogy ha ítéltél volna, nem lettél volna erkölcsös az ítéleteddel. Mert a legtöbbször kiderül, ha keresed a miértet, hogy barátodnak, vagy ellenségednek akár érthető, vagy talán még el is fogadható oka volt azt tenni, ami miatt jobb, hogy nem ítélted meg.
Lehetséges-e, hogy rá lehessen keresni egy-egy felhasználó blog és fórumbejegyzéseire, ha érdekel máshol is a véleménye. Ha kapcsolatba, barátságba akar valaki kerülni így az itt fórumozókkal?
Fő a kitartás, éljen a fórum! :))
Kedves Zoltán, ez kicsit több lett, mint nyílt sisakkal négyszemközt, és a fórumnyitó felhívásod bizony nyílt és személyedet nem kizáró vitára invitál. Amikor ezt a fórumot megnyitottad, nyilván nem a dicshimnuszokat vártad, és amit én írtam rólad, az sem az volt, hanem csupa feltételezés, lévén, hogy nem ismerlek. Fórumod indítása az erkölcs és morál számonkérésének hogyan-mikéntjét feszegeti, felkínálva ehhez a személyedet és a téged ért elmarasztalást.
Valóban kölcsönhatásban vagyunk szüntelen, és továbbra is úgy gondolom, hogy ami veled történt, a konkrét szituáció közkinccsé tétele jogos. Sokkal inkább megmozgatja az embereket egy vélemény-nyilvánításra, ha konkrét dolgokról beszélünk, mintha általánosságban vetetted volna fel e témát. Te pontosan tudod, mit miért teszel, és mégha rutinból is adódott a vitaindító 'beszéded', az a rutin előbb alaposan átgondolt és megtanult, begyakorolt és kialakított szakmai fogásokból eredt.
Nem hiszem, hogy károd származik abból, hogy az éppen általad felkínált, veled történt eseményt, s így óhatatlanul személyedet a fórum nyitásából önmagában származó felhatalmazásoddal nem csupán a piros lámpás szituációd kitárgyalására, hanem sokkal tágabb, a fórum címéhez igazodó gondolatok megfogalmazására használják azok, akiket éppen te mozgattál meg önmagaddal.
Mindazonáltal szimpatikus, hogy visszahárítod, amit írtam, én is ezt tenném, de ez a játék része és így erkölcsös. Mindkettőnk részéről.
Nem találom a keresési lehetőséget.
Mivel ez egy a fórumot indító személyét ért igazságtalan kritika miatt indult, de szintén általa felhatalmazottan tágabb teret is engedő fórum, ezért nem szükséges bocsánatot kérni tőle, ha valaki róla beszél itt.
Amiket írsz, jprom, azok alapján úgy tűnik, sok helyre beszállsz, de aztán mégis viszakozol, és itt nem a hozzászólásról, hanem az erkölcsi-morális kérdések tekintetében vallott hovatartozásodról beszélek. Kicsit ez is vagy, aztán mégsem, kicsit az is, - így boldogtalanná teszed magadat. Láttam más fórumokban is ezt, és itt, mivel ez egy erkölcsről indított fórum, rá akartam mutatni, hogy sokkal boldogabb lennél, ha szilárd elvek alapján élnél és gondolkodnál, mindenben, és ezek az elvek nem más emberek csoportosulásaihoz, érdekeihez, a hozzájuk való viszonyodhoz, hanem a jóságodhoz kötődnének. Mert a morálnak és erkölcsnek semmi más értelme nincs különben az életben. Minek lennék erkölcsös, ha attól nem leszek boldog sem legalább boldogabb?
Ha jó az erkölcsöm, akkor megingathatatlan vagyok és nem omlok össze az igazságtalan kritikáktól. Ha jó az erkölcsöm, attól még nem vagyok hülye, sem bárgyú, sőt, akkor tudom, hogy nem kell szégyellnem még egy álnevet sem, mert azt tudatosan és az erkölcsi normáim keretein belül használom, nem azok áthágására.
Egyik nap megfordult a fejemben, hogy úgy viselkedsz, mintha valamiféle megrendelésre az lenne a munkád, hogy minél több helyen befolyásold, alakítsd, provokáld a témát. Nem úgy, ahogyan ez az egész lap és a fórumok az alkotóiktól működnek, hisz szándékuk és vonalvezetésük világos, tiszta, vonzó és barátságos. Téged nem lehet megfejteni, nem tudni, mit akarsz. Mégha magánemberként veszel is részt mindebben, is felmerül a kérdés, ki vagy te valójában. A Szeretgomról és alkotóiról pontosan tudhatjuk. Nyiltan és leginkább konzekvensen tárják elénk minden megnyilatkzásukban önmagukat. Nem titkolják, hogy szépíteni, jobbítani, jobbá és valamiképpen józanabbá akarják tenni Esztergom népét, akiket inkább érzem, hogy testvéreiknek éreznek, semmint hogy bandatag beszervezést folytatnának. Mint minden emberi alkotás, így nyilván ez sem tökéletes, de ezzel nem is kell foglalkozni. Az emberi élet a munkáról szól. A munkával teremtünk, jobbítunk, igazítunk, alakítunk, változtatunk, néhol rombolunk, újjáépítünk.
Nálad, jprom, nem látom ezt a szándékot. Azt viszont igen, hogy boldogtalan vagy, pedig látszatra úgy tűnik, vannak bizonyos normáid, amik szerint élsz, de hogy mik ezek, az nem világos.
Más.
Minden jóakaratú ember és jó erkölcsű állampolgár kell, hogy rájöjjön maga is, hogy minden pártban és cégben, intézményben és már a legkisebb emberi csoportosulásban, s ha idáig eljut, akkor belátja, hogy önmagában is vannak jó és vannak rossz dolgok. Miért ne tévedhetne, hibázhatna Greiner Zoltán? Miért? Miért és mi alapon várja el tőle bárki is, hogy mindig minden pillanatban tökéletesen, hibátlanul, s főleg mindenkinek megfelelően viselkedjen. Miért ne fordulhatna elő, mégha nem fordult is elő, hogy elgondolkodván a vezetés közben, mert indulás előtt valami nagyon mély dologban volt benne, ezért nem vesz észre egy zebránál álló gyalogost? Aki ezért vagy bármiért, amit nem tökéletesen vitt véghez zrikálja, az nincs tisztában azzal, hogy ha végignézné élete filmjét, hány ember mellett ment el ennél sokkal súlyosabb helyzetekben is. Mert elmegyünk egymás mellett. Számtalan élethelyzetben állunk az elé a kérdés elé: megfeleljek-e és ha igen, kinek?
Erkölcs és morál. Ha van, akkor elsősorban önmagamnak felelek meg, mert szüntelenül a jóra, a jócselekedetre törekszem. Ha nincs vagy hiányos, akkor szükségképpen másoknak akarok megfelelni, és miközben őrjájuk figyelek, elmegyek azok mellett, akikkel jót tehetnék. Nem minden ilyen eset erkölcstelenség gyümölcse, de az erkölcstelenség gyümölcse mindenképpen ez.
Tehát, ha boldog akarok lenni, akkor szükségem van jó, szilárd, (bigott) erkölcsre, mert az megtart engem a jóban. Az tesz boldoggá, ha adhatok, ha jót tehetek. Mindig csak azzal, akivel éppen találkozom. De vele mindenképpen. Hol a határa annak, hogy kivel akarok és kivel nem akarok jót tenni? Itt szólnak bele az erkölcsi normák, amikhez valaki igazítja magát.
Mert ha x-y párttaggal nem akarok jót tenni, brrr... . Hol vannak akkor az erkölcseim? Ha csak azt szeretem, akitől valami jót remélek a magam számára, akkor hol vannak az erkölcseim?
Tehát, ha valaki, akinek talán többen tudják is a személyét, nem akar itt megnyilvánulni, miért nem akar?
Hibázott Zoltán, vagy nem? S ha hibázott, miért nem az egész embert nézte ez a sokak számára ismeretlen valaki? Ha pedig azt tette, és Zoltán valóban olyan elvetemült, mint amilyennek látja, miért nem akarja, hogy Zoltán kevésbbé legyen elvetemült, vagy egyenesen szent legyen, s ennek érdekében miért nem hagyja el a bántást, a sértést, és miért nem barátságosan kérdezi meg tőle: Te, Zolikám, észrevetted, hogy itt-meg-ott elszúrtad a közlekedési morált? Na, csak akartam, hogy ha nem vetted észre, tudd, hogy nagyon el voltál gondolkodva, kérlek, remélem, nem veszed zokon, csak hát tudom, hogy te olyan rendes srác vagy egyébként, és hát meglepődtem, mert tőled nem vártam ezt.
Erre Zoltánnak lett volna lehetősége megválaszolni, hogy észrevette vagy sem, stb., nem ismerem a konkrét szituációt.
Valami ilyesmi, ugye.
Zoltán vajon tudta, hogy nem fog megszólalni eme úriember? Mert a témafelvetés szükséges, a leleplezése éppúgy. A szándék és üzenet egyértelmű: ne ordíts farkast, hol csak egy ember van, főleg, ha épp emberi mivoltodból kivetkezve- nem véve ezt észre önmagadban -, magad alakulsz át zsákmányra éhes farkassá. Greiner Zoltán az egyetlen, akinek az utakon nem tökéletes vagy megkérdőjelezhető egy adott pillanatban - mondom, egy adott pillanatban, s nem állandóan -, a morálja? A többi ellen miért nem ordítozik e nyilvános tárgyalás elé citált, de meg nem jelent személy?
Azért, mert elismeri Greiner Zoltán kemelkedő személyét, és tőle többet vár, mint másoktól. Márpedig, ha többet vár, ha kinézi belőle, hogy egyébként erkölcsös, akkor talán megtehette volna, hogy az egyébként többet nyújtó Greiner Zoltánnak mondja meg, hogy volt egy pillanat, amikor kizökkenni látta eme magas színvonalú erkölcsiségéből, s nem pedig az egy pillanat alapján próbálná meg örök kárhozatra juttatni.
Nyilvánvaló, hogy nem csupán eme meg nem jelenő úriemberről szól ez a történet. Arról szól, s azért van létjogosultsága e fórumnak, mert ez a fórum megkérdezi tőlünk:
Barátom, te úgy általában és konkrét esetekben is, mi alapján ítélsz? Valóban igazságosak és irgalmasak az ítéleteid?
Valóban minden szempontot mérlegeltél, valóban a jóindulat és a jóakarat vezérel ítéletedben? Valóban szükséges ítéletet hoznod, s nem lenne elég, és környezetedet élő és szép módon gyarapító, ha baráti nexusban beszélnél és érvelnél azért, hogy miközben jobbítani akarnál, te magad is jobbá válhass? Mert ha nem ítélkezel, hanem kutatsz, mintegy nyomozol, rájöhetsz a legtöbbször, hogy ha ítéltél volna, nem lettél volna erkölcsös az ítéleteddel. Mert a legtöbbször kiderül, ha keresed a miértet, hogy barátodnak, vagy ellenségednek akár érthető, vagy talán még el is fogadható oka volt azt tenni, ami miatt jobb, hogy nem ítélted meg.
Lehetséges-e, hogy rá lehessen keresni egy-egy felhasználó blog és fórumbejegyzéseire, ha érdekel máshol is a véleménye. Ha kapcsolatba, barátságba akar valaki kerülni így az itt fórumozókkal?