a felhasználók teljes listájában ki lehet várni, míg rátalálsz arra, akinek írni szeretnél, és ott még fent van a levélke. De szerintem jobb lenne, ha működne egy kereső, ami ezt is kezeli, mármint a könnyű rátalálást valaki regisztrációjára, és emellett jó lenne szerintem is a levélke funkciót visszatenni a felhasználó profiljához.
Lehetne-e azt is, hogy törölhessem a saját hozzászólásomat, mert mondjuk már nem értek vele egyet, vagy egyszerűen csak meggondolom magamat föltétel után? Tudom, elég sokat megtesztek, hogy időben gondolkodjak, de ha már elhebrencskedem? Még nem fordult elő, de ha mégis, vagy közben eszembe jutott még valami közé illő, vagy bármi más okból jól jöhet, ha tudom törölni a hozzászólásomat - saját hatáskörben.
Az ígéret szép szó, tehát, remélem, mire beülök a filmre, valóban életrajzi drámát fogok látni, mert amikor Pesten láttam, végig röhögtem, és azóta is izomlázam van az akkor változattól. :) Most már sírnék egy kicsit. :))
Azért, mert a szív nem a kéz. A magyar a föld szívén lakik. A szív szenved, bölcs és keményen dolgozik. A vért nem magának tartja meg, hanem kipumpálja a testbe, itt nevezetesen az egész földre a javát (is). Ez eleink vitték a magyarság lényegét, velejét és erejét, mely nem izmaiban, hanem lelkiségében és szellemiségében, tudásában és okosságában nyilvánul meg és rejlik. Hát ezért nem magyarföldön sikeres a magyar. Amikor majd átdöfik a föld szívét, feltárul az és láthatóvá válik, hírnévre jut önmagáért Isten dicsőségére. Az a kegyelem, hogy ez nem fizikai, hanem szellemi szinten fog lezajlódni. Igen, a magyar felébred végre, és minden más nép előtt mutatja meg, hogy miért érdemes élni és hogy lehetséges vér nélkül megváltoznia egy egész népnek, a javára és nem a szégyenére. Pió atya megmondta, mert látta ezt.
Kedves jprom, örülök, hogy nem megrendelndelésre teszed. Értem, hogy szeretnéd befejezni a veled való foglalkozásomat, így ezügyben viszonzom búcsúzásodat, Ég veled! - amennyiben te is befejezed a velem való foglalkozásodat. Mert a fórum, különösen ez, vitára hív, ugye, és én elfogadom, hogy te vitatod a személyemet vagy a véleményemet, lásd vannak, akik még az erkölcsömet is vitatják, és így van ez jól, sőt, örülök a felvetéseidnek személyemmel, írásaimmal kapcsolatban, mert hiszem, hogy érdekfeszítő, amiről érvelünk mindketten.
Erkölcsödet nem kérdőjeleztem meg, csak nem tudom megállapítani a korlátaidat, mert, mint most elárulod, szándékosan összekuszálod. A korlátok feszegetése más fórum témaköre, amennyiben azt akarjuk tudni, hogy kinek hol vannak a morális korlátai atekintetben, hogy mire képes másokkal szemben. Azért örülök, és tartom jónak, ha valaki van elég bátor kiszámítható és konzekvens lenni, mert lehet tudni, hol vannak a korlátai, amiket sem ő nem lép át, sem másnak nem engedi maga felé átlépni. Ez így biztonságos, és mivel kölcsönös érdekeket szolgál, erkölcsös is. De ha jónak tartod játszadozni korlátaiddal, az is támpont. Így rosszabbnak kell esetleg feltételezzelek, mint ami valójában vagy. Nagyobb óvintézkedéseket tesznek meg így veled szemben az emberek, távolabb tartják magukat tőled, kevésbbé bíznak meg benned, így megtörténhet, hogy olyan örömteli, baráti, bizalommal teli időket veszítesz el, amik fokoznák boldogságérzetedet.
Ha pedig úgy érzed, védekezned kell, és így, ahogy itt írod, az önmagában bizonyítja, hogy nem vagy boldog.
Téves következtetésemet te magad cáfolod ugyanabban a mondatodban, de később elárulod titkodat: te magad nem akarod, hogy kiismerhető légy, azaz te magad játszol úgy a szavaiddal, a viszakozást választva ehhez eszközül, hogy ne lehessen téged kiismerni. Elmondtad tehát ezzel a mondatoddal, hogy félsz kiismerhető lenni, tehát nem vagy boldog. Fent elmondod, pedig én nem feszegettem, hogy megengedő vagy, mint mások, tehát másokhoz viszonyítod az erkölcsödet, hogy ők mennyire erkölcsösek, vagy nem, s többek között a megengedőségről feltételezed, hogy alapot szolgáltattál nekem arra, hogy megkérdezzem, mi a helyzet az erkölccsel. Ezen kívül érzésekhez és nem tényekhez kötöd a viszakozásod tényét, indulataidról beszélsz, amit én szintén nem említettem, ahogy azt sem, hogy bárkivel is akarata ellenére jót akarnál tenni, szóval, te magad adod meg azokat a kulcsokat, amikkel - persze félrevezetésünkre, olyanná teszed magadat, mintha nem lenne szilárd az erkölcsi elvárásod magaddal szemben. Csak hogy ne kelljen tőlünk félned, természetesen.
De miért mész fel egy olyan honlapra több száz hozzászólással, ami a vitát közösségi jobbító szándékkal ugyan, de mégis alapelemének tartja? (Amit én határozottan jónak és üdvözlendőnek tartok.) Nyilvánvaló, hogy mindannyian, akik hozzászólunk, kitesszük magunkat mások el- vagy el nem fogadásának. Elég furcsa, ha így több száz hozzászólásod után én vagyok az első, akinek fontos, hogy boldogabb légy, mint ami vagy, és hogy ne félj.
Ez egy olyan oldal, ami azokkal az emberekkel akar jót tenni, akik ide látogatnak. Itt minden jószándékú és jóakaratú ember elmondhatja a véleményét és akit érdekel, aki látja, dönthet úgy, hogy beépíti életébe, hogy az jobb legyen, vagy nem. Amit itt jót tételi szándékkal mondasz el, az azért nem mások akarata ellenére való, mert mindenki önszántából jön ide, és dönti el, hogy mit olvas el, mit nem, mit fogad el, mit nem.
Az lenne akaratuk ellen való jótétemény, ha kiállnál az utcára, és akarja - nem akarja, nyomnád neki a szövegedet.
De ha besétál a boltodba, aminek az ajtajára az van kiírva: Itt minden jobbító szándékot megvitatunk, ha akarsz, hallgass bele, ha akarsz szólj hozzá, akkor részt akar venni a tégy jót, ha lehet közjátékban.
A kiegyensúlyozott élet boldogító hatása viszonylagos. Az a célja, hogy kiszámíthatóak és kontollálhatóak legyenek a velünk történő események, mert nem szeretjük a változásokat, mert nem érezzük, hogy ezekben, főleg, ha hirtelenek, jól és erkölcsösen tudnánk dönteni, ezért szépen beágyazzuk gumival az életünket, és kiírjuk rá: kiegyensúlyozott. Mintha tengeren légmentes vákuum-kabinban utaznál. Ha ettől érzed boldognak magad, legyen hited szerint! Ha neked ennyi elég, akkor neked itt vannak a határaid, és ha attól boldognak érzed magad, hogy kiszámítható határaid vannak, amiket csak te tudsz, hol vannak, mert mások elől jól elrejtetted az avar alá, akkor neked nem kell ennél több, kedves jprom.
a felhasználók teljes listájában ki lehet várni, míg rátalálsz arra, akinek írni szeretnél, és ott még fent van a levélke. De szerintem jobb lenne, ha működne egy kereső, ami ezt is kezeli, mármint a könnyű rátalálást valaki regisztrációjára, és emellett jó lenne szerintem is a levélke funkciót visszatenni a felhasználó profiljához.
Lehetne-e azt is, hogy törölhessem a saját hozzászólásomat, mert mondjuk már nem értek vele egyet, vagy egyszerűen csak meggondolom magamat föltétel után? Tudom, elég sokat megtesztek, hogy időben gondolkodjak, de ha már elhebrencskedem? Még nem fordult elő, de ha mégis, vagy közben eszembe jutott még valami közé illő, vagy bármi más okból jól jöhet, ha tudom törölni a hozzászólásomat - saját hatáskörben.
Az ígéret szép szó, tehát, remélem, mire beülök a filmre, valóban életrajzi drámát fogok látni, mert amikor Pesten láttam, végig röhögtem, és azóta is izomlázam van az akkor változattól. :) Most már sírnék egy kicsit. :))
Azért, mert a szív nem a kéz. A magyar a föld szívén lakik. A szív szenved, bölcs és keményen dolgozik. A vért nem magának tartja meg, hanem kipumpálja a testbe, itt nevezetesen az egész földre a javát (is). Ez eleink vitték a magyarság lényegét, velejét és erejét, mely nem izmaiban, hanem lelkiségében és szellemiségében, tudásában és okosságában nyilvánul meg és rejlik. Hát ezért nem magyarföldön sikeres a magyar. Amikor majd átdöfik a föld szívét, feltárul az és láthatóvá válik, hírnévre jut önmagáért Isten dicsőségére. Az a kegyelem, hogy ez nem fizikai, hanem szellemi szinten fog lezajlódni. Igen, a magyar felébred végre, és minden más nép előtt mutatja meg, hogy miért érdemes élni és hogy lehetséges vér nélkül megváltoznia egy egész népnek, a javára és nem a szégyenére. Pió atya megmondta, mert látta ezt.
Kedves jprom, örülök, hogy nem megrendelndelésre teszed. Értem, hogy szeretnéd befejezni a veled való foglalkozásomat, így ezügyben viszonzom búcsúzásodat, Ég veled! - amennyiben te is befejezed a velem való foglalkozásodat. Mert a fórum, különösen ez, vitára hív, ugye, és én elfogadom, hogy te vitatod a személyemet vagy a véleményemet, lásd vannak, akik még az erkölcsömet is vitatják, és így van ez jól, sőt, örülök a felvetéseidnek személyemmel, írásaimmal kapcsolatban, mert hiszem, hogy érdekfeszítő, amiről érvelünk mindketten.
Erkölcsödet nem kérdőjeleztem meg, csak nem tudom megállapítani a korlátaidat, mert, mint most elárulod, szándékosan összekuszálod. A korlátok feszegetése más fórum témaköre, amennyiben azt akarjuk tudni, hogy kinek hol vannak a morális korlátai atekintetben, hogy mire képes másokkal szemben. Azért örülök, és tartom jónak, ha valaki van elég bátor kiszámítható és konzekvens lenni, mert lehet tudni, hol vannak a korlátai, amiket sem ő nem lép át, sem másnak nem engedi maga felé átlépni. Ez így biztonságos, és mivel kölcsönös érdekeket szolgál, erkölcsös is. De ha jónak tartod játszadozni korlátaiddal, az is támpont. Így rosszabbnak kell esetleg feltételezzelek, mint ami valójában vagy. Nagyobb óvintézkedéseket tesznek meg így veled szemben az emberek, távolabb tartják magukat tőled, kevésbbé bíznak meg benned, így megtörténhet, hogy olyan örömteli, baráti, bizalommal teli időket veszítesz el, amik fokoznák boldogságérzetedet.
Ha pedig úgy érzed, védekezned kell, és így, ahogy itt írod, az önmagában bizonyítja, hogy nem vagy boldog.
Téves következtetésemet te magad cáfolod ugyanabban a mondatodban, de később elárulod titkodat: te magad nem akarod, hogy kiismerhető légy, azaz te magad játszol úgy a szavaiddal, a viszakozást választva ehhez eszközül, hogy ne lehessen téged kiismerni. Elmondtad tehát ezzel a mondatoddal, hogy félsz kiismerhető lenni, tehát nem vagy boldog. Fent elmondod, pedig én nem feszegettem, hogy megengedő vagy, mint mások, tehát másokhoz viszonyítod az erkölcsödet, hogy ők mennyire erkölcsösek, vagy nem, s többek között a megengedőségről feltételezed, hogy alapot szolgáltattál nekem arra, hogy megkérdezzem, mi a helyzet az erkölccsel. Ezen kívül érzésekhez és nem tényekhez kötöd a viszakozásod tényét, indulataidról beszélsz, amit én szintén nem említettem, ahogy azt sem, hogy bárkivel is akarata ellenére jót akarnál tenni, szóval, te magad adod meg azokat a kulcsokat, amikkel - persze félrevezetésünkre, olyanná teszed magadat, mintha nem lenne szilárd az erkölcsi elvárásod magaddal szemben. Csak hogy ne kelljen tőlünk félned, természetesen.
De miért mész fel egy olyan honlapra több száz hozzászólással, ami a vitát közösségi jobbító szándékkal ugyan, de mégis alapelemének tartja? (Amit én határozottan jónak és üdvözlendőnek tartok.) Nyilvánvaló, hogy mindannyian, akik hozzászólunk, kitesszük magunkat mások el- vagy el nem fogadásának. Elég furcsa, ha így több száz hozzászólásod után én vagyok az első, akinek fontos, hogy boldogabb légy, mint ami vagy, és hogy ne félj.
Ez egy olyan oldal, ami azokkal az emberekkel akar jót tenni, akik ide látogatnak. Itt minden jószándékú és jóakaratú ember elmondhatja a véleményét és akit érdekel, aki látja, dönthet úgy, hogy beépíti életébe, hogy az jobb legyen, vagy nem. Amit itt jót tételi szándékkal mondasz el, az azért nem mások akarata ellenére való, mert mindenki önszántából jön ide, és dönti el, hogy mit olvas el, mit nem, mit fogad el, mit nem.
Az lenne akaratuk ellen való jótétemény, ha kiállnál az utcára, és akarja - nem akarja, nyomnád neki a szövegedet.
De ha besétál a boltodba, aminek az ajtajára az van kiírva: Itt minden jobbító szándékot megvitatunk, ha akarsz, hallgass bele, ha akarsz szólj hozzá, akkor részt akar venni a tégy jót, ha lehet közjátékban.
A kiegyensúlyozott élet boldogító hatása viszonylagos. Az a célja, hogy kiszámíthatóak és kontollálhatóak legyenek a velünk történő események, mert nem szeretjük a változásokat, mert nem érezzük, hogy ezekben, főleg, ha hirtelenek, jól és erkölcsösen tudnánk dönteni, ezért szépen beágyazzuk gumival az életünket, és kiírjuk rá: kiegyensúlyozott. Mintha tengeren légmentes vákuum-kabinban utaznál. Ha ettől érzed boldognak magad, legyen hited szerint! Ha neked ennyi elég, akkor neked itt vannak a határaid, és ha attól boldognak érzed magad, hogy kiszámítható határaid vannak, amiket csak te tudsz, hol vannak, mert mások elől jól elrejtetted az avar alá, akkor neked nem kell ennél több, kedves jprom.