Egy kis információ a fejtőrő (54-55.) játékból a témához, egy budapesti szoboravatós filmmel kiegészítve....:
A múlt héti fejtörő, azaz a Baross Gábor utca elején álló alkotás története 1928-ban kezdődött, ebben az évben tervezte el a Tisza István Emlékbizottság a magyar miniszterelnök előtti tisztelgésként egy szobor felállítását. A mű megalkotásához szükséges pénzt gyűjtésből szerezték be, a végösszeg 400 ezer pengő volt, az alkotói pályázatot Zala György, Orbán Antal és Foerk Ernő szobrász hármas nyerte el. A szoborcsoport négy és fél évig készült, felavatását 1934. április 22-én Gömbös Gyula miniszterelnök és Berzeviczy Albert, az emlékbizottság elnöke vezette, a szoborcsoport a Parlament északi bejáratánál lévő parkban kapott helyet. Dienes Erzsébet írása szerint „a főalak, Tisza István szobra, egy négy oszloppal tagolt, magas pillér előtt állt, bronzból öntött sziklák között. Jobboldalt földművelők csoportja, parasztfiú kaszával, óvón, a fiú felé hajló nő, ekeszarvat tartó keménykötésű férfi és búzakévére hajló leány. A kompozíció jelképezi Tisza István miniszterelnöksége alatti „Bőséget”.
A grandiózus szobor, a gróf Tisza István-emlékmű nem élte túl a történelmet, a szobor a második világháború után már csak darabokban létezhetett. Az alkotás egységét maga a főalak, Tisza István figurájának ledöntése bontotta meg. A szobor hányattatott sorsa 1945-ben vett nagy fordulatot, ekkor döntött úgy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, hogy az alkotás maradványait eltávolítja eredeti helyéről, a Parlament északi bejáratánál lévő parkból. A világégést követő társadalmi és politikai változások örvénylése a bontást három évvel későbbre tolta, az emlékmű megmaradt részeit végül 1948-ban vették le talapzatáról, egyes részeit az ország különböző helyein helyezték el. A szoborcsoport „Bőség-et” jelképező része került Esztergomba, a Baross Gábor utcai parkba, mely „Magvető, vagy Fekete” szobor néven ismert a városban.
A Magvető szobor városunkba kerülésének története az említett 1948-as évtől indul, ekkor Esztergomban Bády István volt a megbízott polgármester, aki megismerve az alkotással kapcsolatos fejleményeket, levelet írt a budapesti főpolgármesternek. Az üzenetben az állt, hogy a lebontásra kerülő „Tisza-szoborcsoport” „Magvető” részét átengedésre kérte Esztergom. Az indoklásban Bády István a város szobrok tekintetében szegényes ellátottságát említette. A történet folytatását ismét Dienes Erzsébettől idézzük: „A főváros, a jobb oldali szoborcsoportot avval a feltétellel engedte át Esztergomnak, hogy a megajándékozott köteles azt egy héten belül, saját költségén elszállíttatni. Édesapám, Dienes Géza abban az időben még a MÁV vonalfőnöke volt Esztergomban, és Bády polgármester úr hozzá fordult a szoborcsoport esetleges vasúton történő szállításához segítséget kérni. Emlékezetem szerint végül is országúton, két szekérre felrakva, több ökör húzta kocsival szállították Esztergomba, ahol egy provizórikus fagerendákból ácsolt állványzatra helyezték. Esztergomban „Munka” címmel állították fel a kompozíciót a Baross Gábor utcában lévő parkban, de a városban a mai napig mindenki „Magvetőként” emlegeti.” (Ötvennyolcas)
A program neve Jótékonysági EST...és sehol sem olvasható bál...
Az első fellépő sem ''csak'' a ''fiataloké''...
A Sic Transit Gloria Mundi és a vendég Tátika is a magyar népzene-és népdalkincs kapcsán került a műsorba egy olyan ''házban'', ahol a hagyományőrzés és az értékmegőrzés kiemelten fontos.
A Tátika énekegyüttes autenikus módon mutatja be a magyar kultúra e részét, lekes fiatalok közreműködésével, míg a Sic Transit Gloria Mundi feldolgozza e népdalokat a mai kor hangszereivel, de úgy, hogy maga a népdal olyan marad, mint amilyen évszázadok óta...
Az ''össztánc'' pedig igazából talpalávalót jelent, mely feltételezi, hogy amíg Vereckei Attila zenél, addig a közönség táncol...tehát a ''szórakoztató, könnyebb zene'' is adott lesz...azaz a műsor után lehetőség lesz ''bálozni''..., de pontos információt az Olvasókörben lehet kérni...
Tehát mennyiben valaki segítséget, ötleteket, felajánlást szeretne adni, akkor az Olvasókörben még megteheti...
A 80 cm magasságú mellszobrot 1932-ben állították fel a királynéról elnevezett Duna parti sétány bejáratánál.
Az eredeti terrakottából készült, alkotója Zala György szobrászművész (1858-1937).
A II. világháborúban megsérült (feje letört) és a Balassa Múzeumba szállították megőrzésre.
A háború után a Balassa múzeum igazgatójának, Horváth Istvánnak a segítségével sikerült a romok között megtalálni a talapzatot és alkotás darabjait, az ő közreműködésével maradhatott fenn máig a mű.
A többször restaurált alkotást terrakotta anyaga miatt már nem tervezik a jövőben külső helyszínen újra felállítani.
Az első komolyabb restaurálást Vadász János végezte 1999-ben az Esztergom Barátainak Egyesülete megbízásából. 2004-ben újabb felújításra került sor, ekkor került jelenlegi helyére a Városházára.
Posztamense is az eredeti, melyről időközben levésték az Erzsébet nevet és a koronát.
A másolatként készült bronz alkotást, mely Horváth Tibor váci szobrász- és restaurátor-művész munkája, Ehingen testvérváros ajándékozta 2000-ben Esztergomnak.
A jelenlegi szobor távolabb áll a parktól, mint az eredeti alkotás.
A Mindszenti tér és a Kossuth híd tengelyére került, szembe állítva a híddal. 2003-ban, amikor itt megszűnt az autós forgalom, 90°-al elforgatták a Kis-Duna sétány irányába.
A múlt heti fejtörő, azaz a Baross Gábor utca elején álló alkotás története 1928-ban kezdődött, ebben az évben tervezte el a Tisza István Emlékbizottság a magyar miniszterelnök előtti tisztelgésként egy szobor felállítását. A mű megalkotásához szükséges pénzt gyűjtésből szerezték be, a végösszeg 400 ezer pengő volt, az alkotói pályázatot Zala György, Orbán Antal és Foerk Ernő szobrász hármas nyerte el. A szoborcsoport négy és fél évig készült, felavatását 1934. április 22-én Gömbös Gyula miniszterelnök és Berzeviczy Albert, az emlékbizottság elnöke vezette, a szoborcsoport a Parlament északi bejáratánál lévő parkban kapott helyet. Dienes Erzsébet írása szerint „a főalak, Tisza István szobra, egy négy oszloppal tagolt, magas pillér előtt állt, bronzból öntött sziklák között. Jobboldalt földművelők csoportja, parasztfiú kaszával, óvón, a fiú felé hajló nő, ekeszarvat tartó keménykötésű férfi és búzakévére hajló leány. A kompozíció jelképezi Tisza István miniszterelnöksége alatti „Bőséget”.
A grandiózus szobor, a gróf Tisza István-emlékmű nem élte túl a történelmet, a szobor a második világháború után már csak darabokban létezhetett. Az alkotás egységét maga a főalak, Tisza István figurájának ledöntése bontotta meg. A szobor hányattatott sorsa 1945-ben vett nagy fordulatot, ekkor döntött úgy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, hogy az alkotás maradványait eltávolítja eredeti helyéről, a Parlament északi bejáratánál lévő parkból. A világégést követő társadalmi és politikai változások örvénylése a bontást három évvel későbbre tolta, az emlékmű megmaradt részeit végül 1948-ban vették le talapzatáról, egyes részeit az ország különböző helyein helyezték el. A szoborcsoport „Bőség-et” jelképező része került Esztergomba, a Baross Gábor utcai parkba, mely „Magvető, vagy Fekete” szobor néven ismert a városban.
A Magvető szobor városunkba kerülésének története az említett 1948-as évtől indul, ekkor Esztergomban Bády István volt a megbízott polgármester, aki megismerve az alkotással kapcsolatos fejleményeket, levelet írt a budapesti főpolgármesternek. Az üzenetben az állt, hogy a lebontásra kerülő „Tisza-szoborcsoport” „Magvető” részét átengedésre kérte Esztergom. Az indoklásban Bády István a város szobrok tekintetében szegényes ellátottságát említette. A történet folytatását ismét Dienes Erzsébettől idézzük: „A főváros, a jobb oldali szoborcsoportot avval a feltétellel engedte át Esztergomnak, hogy a megajándékozott köteles azt egy héten belül, saját költségén elszállíttatni. Édesapám, Dienes Géza abban az időben még a MÁV vonalfőnöke volt Esztergomban, és Bády polgármester úr hozzá fordult a szoborcsoport esetleges vasúton történő szállításához segítséget kérni. Emlékezetem szerint végül is országúton, két szekérre felrakva, több ökör húzta kocsival szállították Esztergomba, ahol egy provizórikus fagerendákból ácsolt állványzatra helyezték. Esztergomban „Munka” címmel állították fel a kompozíciót a Baross Gábor utcában lévő parkban, de a városban a mai napig mindenki „Magvetőként” emlegeti.” (Ötvennyolcas)
Egy kis információ a fejtőrő (54-55.) játékból a témához, egy budapesti szoboravatós filmmel kiegészítve....:
A múlt héti fejtörő, azaz a Baross Gábor utca elején álló alkotás története 1928-ban kezdődött, ebben az évben tervezte el a Tisza István Emlékbizottság a magyar miniszterelnök előtti tisztelgésként egy szobor felállítását. A mű megalkotásához szükséges pénzt gyűjtésből szerezték be, a végösszeg 400 ezer pengő volt, az alkotói pályázatot Zala György, Orbán Antal és Foerk Ernő szobrász hármas nyerte el. A szoborcsoport négy és fél évig készült, felavatását 1934. április 22-én Gömbös Gyula miniszterelnök és Berzeviczy Albert, az emlékbizottság elnöke vezette, a szoborcsoport a Parlament északi bejáratánál lévő parkban kapott helyet. Dienes Erzsébet írása szerint „a főalak, Tisza István szobra, egy négy oszloppal tagolt, magas pillér előtt állt, bronzból öntött sziklák között. Jobboldalt földművelők csoportja, parasztfiú kaszával, óvón, a fiú felé hajló nő, ekeszarvat tartó keménykötésű férfi és búzakévére hajló leány. A kompozíció jelképezi Tisza István miniszterelnöksége alatti „Bőséget”.
A grandiózus szobor, a gróf Tisza István-emlékmű nem élte túl a történelmet, a szobor a második világháború után már csak darabokban létezhetett. Az alkotás egységét maga a főalak, Tisza István figurájának ledöntése bontotta meg. A szobor hányattatott sorsa 1945-ben vett nagy fordulatot, ekkor döntött úgy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, hogy az alkotás maradványait eltávolítja eredeti helyéről, a Parlament északi bejáratánál lévő parkból. A világégést követő társadalmi és politikai változások örvénylése a bontást három évvel későbbre tolta, az emlékmű megmaradt részeit végül 1948-ban vették le talapzatáról, egyes részeit az ország különböző helyein helyezték el. A szoborcsoport „Bőség-et” jelképező része került Esztergomba, a Baross Gábor utcai parkba, mely „Magvető, vagy Fekete” szobor néven ismert a városban.
A Magvető szobor városunkba kerülésének története az említett 1948-as évtől indul, ekkor Esztergomban Bády István volt a megbízott polgármester, aki megismerve az alkotással kapcsolatos fejleményeket, levelet írt a budapesti főpolgármesternek. Az üzenetben az állt, hogy a lebontásra kerülő „Tisza-szoborcsoport” „Magvető” részét átengedésre kérte Esztergom. Az indoklásban Bády István a város szobrok tekintetében szegényes ellátottságát említette. A történet folytatását ismét Dienes Erzsébettől idézzük: „A főváros, a jobb oldali szoborcsoportot avval a feltétellel engedte át Esztergomnak, hogy a megajándékozott köteles azt egy héten belül, saját költségén elszállíttatni. Édesapám, Dienes Géza abban az időben még a MÁV vonalfőnöke volt Esztergomban, és Bády polgármester úr hozzá fordult a szoborcsoport esetleges vasúton történő szállításához segítséget kérni. Emlékezetem szerint végül is országúton, két szekérre felrakva, több ökör húzta kocsival szállították Esztergomba, ahol egy provizórikus fagerendákból ácsolt állványzatra helyezték. Esztergomban „Munka” címmel állították fel a kompozíciót a Baross Gábor utcában lévő parkban, de a városban a mai napig mindenki „Magvetőként” emlegeti.” (Ötvennyolcas)
Film a szoboravatóról még Budapesten 1934-ben
Megfejtés képekben:
1. kép.
2. kép
3 .kép
4. kép
5. kép
6. kép
7. kép
8. kép
9. kép
10. kép
Eddigiek
Térképen
GPS-koordináták:
É 47°46´54.49´´
K 18°44´30.54´´
A program neve Jótékonysági EST...és sehol sem olvasható bál...
Az első fellépő sem ''csak'' a ''fiataloké''...
A Sic Transit Gloria Mundi és a vendég Tátika is a magyar népzene-és népdalkincs kapcsán került a műsorba egy olyan ''házban'', ahol a hagyományőrzés és az értékmegőrzés kiemelten fontos.
A Tátika énekegyüttes autenikus módon mutatja be a magyar kultúra e részét, lekes fiatalok közreműködésével, míg a Sic Transit Gloria Mundi feldolgozza e népdalokat a mai kor hangszereivel, de úgy, hogy maga a népdal olyan marad, mint amilyen évszázadok óta...
Az ''össztánc'' pedig igazából talpalávalót jelent, mely feltételezi, hogy amíg Vereckei Attila zenél, addig a közönség táncol...tehát a ''szórakoztató, könnyebb zene'' is adott lesz...azaz a műsor után lehetőség lesz ''bálozni''..., de pontos információt az Olvasókörben lehet kérni...
Tehát mennyiben valaki segítséget, ötleteket, felajánlást szeretne adni, akkor az Olvasókörben még megteheti...
Szent János-kút, december 24. 22 óra:
http://www.szeretgom.hu/content/69762-ejfeli-mise-a-szabadban
Fejtörőből:
A 80 cm magasságú mellszobrot 1932-ben állították fel a királynéról elnevezett Duna parti sétány bejáratánál.
Az eredeti terrakottából készült, alkotója Zala György szobrászművész (1858-1937).
A II. világháborúban megsérült (feje letört) és a Balassa Múzeumba szállították megőrzésre.
A háború után a Balassa múzeum igazgatójának, Horváth Istvánnak a segítségével sikerült a romok között megtalálni a talapzatot és alkotás darabjait, az ő közreműködésével maradhatott fenn máig a mű.
A többször restaurált alkotást terrakotta anyaga miatt már nem tervezik a jövőben külső helyszínen újra felállítani.
Az első komolyabb restaurálást Vadász János végezte 1999-ben az Esztergom Barátainak Egyesülete megbízásából. 2004-ben újabb felújításra került sor, ekkor került jelenlegi helyére a Városházára.
Posztamense is az eredeti, melyről időközben levésték az Erzsébet nevet és a koronát.
A másolatként készült bronz alkotást, mely Horváth Tibor váci szobrász- és restaurátor-művész munkája, Ehingen testvérváros ajándékozta 2000-ben Esztergomnak.
A jelenlegi szobor távolabb áll a parktól, mint az eredeti alkotás.
A Mindszenti tér és a Kossuth híd tengelyére került, szembe állítva a híddal. 2003-ban, amikor itt megszűnt az autós forgalom, 90°-al elforgatták a Kis-Duna sétány irányába.
A fejtörő játékból idézve:
A múlt heti fejtörő, azaz a Baross Gábor utca elején álló alkotás története 1928-ban kezdődött, ebben az évben tervezte el a Tisza István Emlékbizottság a magyar miniszterelnök előtti tisztelgésként egy szobor felállítását. A mű megalkotásához szükséges pénzt gyűjtésből szerezték be, a végösszeg 400 ezer pengő volt, az alkotói pályázatot Zala György, Orbán Antal és Foerk Ernő szobrász hármas nyerte el. A szoborcsoport négy és fél évig készült, felavatását 1934. április 22-én Gömbös Gyula miniszterelnök és Berzeviczy Albert, az emlékbizottság elnöke vezette, a szoborcsoport a Parlament északi bejáratánál lévő parkban kapott helyet. Dienes Erzsébet írása szerint „a főalak, Tisza István szobra, egy négy oszloppal tagolt, magas pillér előtt állt, bronzból öntött sziklák között. Jobboldalt földművelők csoportja, parasztfiú kaszával, óvón, a fiú felé hajló nő, ekeszarvat tartó keménykötésű férfi és búzakévére hajló leány. A kompozíció jelképezi Tisza István miniszterelnöksége alatti „Bőséget”.
A grandiózus szobor, a gróf Tisza István-emlékmű nem élte túl a történelmet, a szobor a második világháború után már csak darabokban létezhetett. Az alkotás egységét maga a főalak, Tisza István figurájának ledöntése bontotta meg. A szobor hányattatott sorsa 1945-ben vett nagy fordulatot, ekkor döntött úgy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, hogy az alkotás maradványait eltávolítja eredeti helyéről, a Parlament északi bejáratánál lévő parkból. A világégést követő társadalmi és politikai változások örvénylése a bontást három évvel későbbre tolta, az emlékmű megmaradt részeit végül 1948-ban vették le talapzatáról, egyes részeit az ország különböző helyein helyezték el. A szoborcsoport „Bőség-et” jelképező része került Esztergomba, a Baross Gábor utcai parkba, mely „Magvető, vagy Fekete” szobor néven ismert a városban.
A Magvető szobor városunkba kerülésének története az említett 1948-as évtől indul, ekkor Esztergomban Bády István volt a megbízott polgármester, aki megismerve az alkotással kapcsolatos fejleményeket, levelet írt a budapesti főpolgármesternek. Az üzenetben az állt, hogy a lebontásra kerülő „Tisza-szoborcsoport” „Magvető” részét átengedésre kérte Esztergom. Az indoklásban Bády István a város szobrok tekintetében szegényes ellátottságát említette. A történet folytatását ismét Dienes Erzsébettől idézzük: „A főváros, a jobb oldali szoborcsoportot avval a feltétellel engedte át Esztergomnak, hogy a megajándékozott köteles azt egy héten belül, saját költségén elszállíttatni. Édesapám, Dienes Géza abban az időben még a MÁV vonalfőnöke volt Esztergomban, és Bády polgármester úr hozzá fordult a szoborcsoport esetleges vasúton történő szállításához segítséget kérni. Emlékezetem szerint végül is országúton, két szekérre felrakva, több ökör húzta kocsival szállították Esztergomba, ahol egy provizórikus fagerendákból ácsolt állványzatra helyezték. Esztergomban „Munka” címmel állították fel a kompozíciót a Baross Gábor utcában lévő parkban, de a városban a mai napig mindenki „Magvetőként” emlegeti.” (Ötvennyolcas)
Film a szoboravatóról még Budapesten 1934-ben
Megfejtés képekben:
1. kép.
2. kép
3 .kép
4. kép
5. kép
6. kép
7. kép
8. kép
9. kép
10. kép
Eddigiek
Térképen
GPS-koordináták:
É 47°46´54.49´´
K 18°44´30.54´´