Ismét eltelt egy év! Karácsonyt ünnepelünk! A szokásos kép helyett most egy Földesi Imre nevű festő képével kívánok Boldog Karácsonyi Ünnepeket, minden ide látogató olvasónak, és ide írogatónak!
Remélem az elkövetkező év, mindenkinek szerencsés lesz,de legalább csak, olyan mint az idei! BOLDOG KARÁCSONYT!
Bizony , kellene valami visszajelzés! Legalább azt lássák a beírók, hogy nem a vak és süket falaknak írnak, beszélnek! Bár mint tudjuk a "rögvalóságtalajánállva" a falaknak szemük, és fülük is van,
Kedves Holdfény!, Az áriák nem éppen a kedvenceim, ennek ellenére kíváncsiságból meghallgattam, hogy mit kínálsz nekem, nekünk! Nem bántam meg, mert nem csak végighallgattam, hanem a hölgytől még másikat is kerestem! Tényleg illett a mostani hangulatomhoz, és mintegy oldásként a rózsa "magánéletét " is megnéztem! Tetszett, és érdekes volt nagyon! Ismét hoztam a Borsodi festőktől néhány alkotást, és verset, többek között József Attilától, Szabó Lőrinctől, Ami a képek hangulatához illik. Az első kép egy magányos reményét vesztett öreg embert ábrázol.
Iglai József alkotása, és a címe: A REMÉNY VESZTETT
Ehhez a képhez, József Attilától kerestem verset, és kettő volt ami, ide kívánkozott!
KOLDUSOK
1
Öreg, én eztán lopni fogok! Fiam, mindenki azt teszi. Ne tedd!
De a nők, a szagosak, a gazdagok! Ládd, én csak úgy tapogatom az eget.
Öreg, a mankóm szaladni akar! Fiam, hát nem jön erre senki se?
Ha akad is, mindig csak száraz karaj! Tej kéne, nem birok már enni se.
Egy kirakatot még ma betörök! Börtönbe jutsz és megvernek. Szamár.
Egy kirakatot mégis betörök! Psszt, meghallják s nem ad, aki erre jár.
2
Öreg, a varrás újra gennyezik. Annál szebben tudsz könyörögni majd.
De rúgnék vele, a szent mindenit! Te mást se csinálnál. Mindig csak a bajt.
Engem nem akart a lányod, öreg. Örülj, hogy látod az áldott nyarat.
Most rád se köpne, nyomorult, vén cövek. Legalább néki ruhára is marad.
Selyemszoknyánál nincs becsületje több! De kéne neked, te korcs, te torzszülött.
3
Fiam, nem élek soká, azt hiszem. Én pedig azt, hogy éltél eleget.
Meghalok s nem fog sírni senki sem! Elég, hogy míg éltél, vezettelek.
Én Istenem! - Mondass vagy két misét! Azon már inkább kolbászt is veszek.
Téged még meg fog verni a nagy ég! Meg ám, ha mint te, véngonosz leszek.
Légy jő, hisz egyszer elpusztulsz te is! De addig csak enyim lesz a sarok.
Nem félsz a pokoltól? Meghalsz te is! Félnék, de élni - s kölyköt akarok.
Könyörgök érted ott. Mondass misét! Ép lányokért, hogy nőjjön rengeteg!
Sokszor fogsz sántán megbotolni még! Csak legyen majd egy ép, erős gyerek!
1924. máj.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
TOVÁBB ÉN NEM BIROM
Istenem, adj két megvakult szemet, Imás ajkat, ki térden emleget, Lelket, ki tudja, tenni bírsz csodát S agyat, ki nálam sokkal ostobább.
Ó, rettentő Isten, nagy vagy, ha vagy, Gyötrött testemmel bár pokolnak adj, De másikat küldj - méltó-nagy kinom, De, ó Uram, tovább én nem birom.
Küldj másikat, kinek meleg szavát Bölcsőn susogják boldog, szép anyák, Kiért a föld fáklyás örömre gyúl S kinél hitványabb még a pénzes úr.
Ki nem gyűlölné pénzéhségüket, Ki nem bánná, hogy minden szív süket, Kit meg nem indit asszony és nyomor. S mosolygó arca ne legyen komor.
Ó, válts föl, Isten, végre engemet S a pénz miatt ájult nagy lelkemet, Szédült időd forró lehelletét, Hideg halálsohajtás fujja szét!
1923
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A második képet , Gátfalviné Dani Mária festette, és a NYÁRI MELEG címet adta neki
Ehhez a képhez is József Attila verse illett a leginkább
VIRÁG
Megőrized-e lángvirágom, mit kezem szivedre tűz? Heve: nyaram, s ő nyíló berkem: gyomnyi fekete tűz.
Volt úgy, hogy nem volt füstgyomocska, de bokros mennyei jel, - a pokolvihar a virágzást tőle tanulta el.
Tőle tanulta s fellegszirma fodrozva, rengve vonult, s mint jácintporzók, kihajolván villámival, lenyult.
Szaggatta, tépte gyomocskámat. Harmatja jégeső, és megborzongva rája rázta, ki friss-nedvet leső.
Most virágpora leheletnyi, és talán meddő korom, mely, ím, reszketve száll hajadra és gyászfátyolba von.
Szeresd és viseld lángvirágom, mit kezem szivedre tűz, forró nyaram ő s csendes berkem: gyomnyi fekete tűz.
1928. máj. jún.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Szekeres Viktor alkotása a harmadik, és a címe: VÁRANDÓSÁG . / én szerintem a vágyódás, mérlegelés, kifejezőbb lenne, különösen ha a nő szemét figyeled!/
A negyedik kép egy grafikus hölgy alkotása, négy lépésben
Fenyvesi Edit grafikus alkotása . Címe: DÖBBENET
és a kép készen
A verset, a kép egyik megtekintője írta, nevezetesen, Simon István, és a címe A HALÁL
Ki vagy, Te távolban közelgő zord, kevély alak? Aurád sötét bűvkörén mért nem tör át a Nap? Ki vagy, hogy ítélni mersz, de vádlód nem akad? Mi lelt, hogy forró nyáron is zúzmarás hajad? Ki vagy, hogy bármerre lépsz nyomodban könny fakad? A síró kedvesekhez mondd, miért nincs szavad?! Ki vagy, s miért hogy aljas vággyal felfűtöd úgy magad ellenünk, Hogy vámpír torkod mindünket elragad?!
Felszisszen a hajnali szellő, pitypang kóbor ernyőitől tüsszent egy régtől szakadt vándor. Mása ő Szent Ferencnek, s lám egy flaska műbor zsebéből előzizzen, s torokra önt a jámbor. Égre pillant, s fent, Isten leint, majd jöjj máskor
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Az ötödik és utolsó kép, a leg izgalmasabb, mert kedvelt témám a szerelem bűvöletében született! És verset hozzá Szabó Lőrinc adott!
Makray János festménye
Szabó Lőrinc: Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Remélem, tetszenek, mert szépek, legalábbis, azt hiszem, hogy bárkinek a szoba falán jól mutatna mindegyik! Köszönöm a türelmet, és jó szórakozást!
Kedves Holdfény! A nagy elcsendesülésem alatt, Rátaláltam a facebookon, egy képzőművészeti csoportra, mely festőművészekből, amatőr festőkből, grafikusokból, és egyébb művészeti ágak képviselőiből alakult! Csodálatos dolgokat tettek mindenki számára elérhetővé! Azt gondoltam, hogy amolyan ,ízelítőt, kóstolót hozok erre az oldalra, és megpróbálok a képekhez illő verseket találni! Hozzá íllő zenével meg sem próbálkozom, mert Te oly kitünő zene-kép-szöveg trióhoz szoktattál, hogy nem szeretném, ha miattam szó érné a fórumodat!
Mivel nyakunkon az ősz és a tél, az első kép címe, OKTÓBER , alkotója: Vincze Victória Andrea.
A képhez illő verset, Alekszander Szergejevics Puskin-tól hoztam! De mivel nagyon hosszú a vers, ezért csak egy versszakot idézek ide tőle!
Alekszander Puskin, ŐSZ / Rab Zsuzsa fordítása /
VI. Hogy mondjam el? Az ősz olyan kedves nekem, Mint – tán másoknak is – egy tüdőbeteg szép lány, Aki csak átsuhan a kurta életen, És csak lankad szegény, panaszszó nélkül, némán, S nem hallja: hívja már a síri végtelen, És árnyai közül fogyó mosollyal néz rám; Arcának még tünő, eleven pírja gyúl, Ma él, itt van velünk – holnapra sírba hull.
yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy
A második kép, Leiterné Julika alkotása. Címe: DISZKRÉTEN én inkább a BÉKE VAGY. címet adnám, mely egy Friedrich Rückert vers címe is! A verset Berczeli A. Károly fordította.
A BÉKE VAGY
A béke vagy, a lágy szelíd, ki vágyat ad, s ki csillapít.
Szívem s szemem, kéj s kín hona, lakod legyen, költözz oda.
Költözz be hát, s jól zárd be csöpp kis ajtaját magad mögött.
A kínt,ha mar,űzzed ki te! Szívem ne baj, kéj töltse be.
Szemem, amely sátor, setét,derítsd te fel, ó, fénye légy!
Ismét eltelt egy év! Karácsonyt ünnepelünk! A szokásos kép helyett most egy Földesi Imre nevű festő képével kívánok Boldog Karácsonyi Ünnepeket, minden ide látogató olvasónak, és ide írogatónak!
Remélem az elkövetkező év, mindenkinek szerencsés lesz,de legalább csak, olyan mint az idei! BOLDOG KARÁCSONYT!
Bizony , kellene valami visszajelzés! Legalább azt lássák a beírók, hogy nem a vak és süket falaknak írnak, beszélnek! Bár mint tudjuk a "rögvalóságtalajánállva" a falaknak szemük, és fülük is van,
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Kedves Holdfény!, Az áriák nem éppen a kedvenceim, ennek ellenére kíváncsiságból meghallgattam, hogy mit kínálsz nekem, nekünk! Nem bántam meg, mert nem csak végighallgattam, hanem a hölgytől még másikat is kerestem! Tényleg illett a mostani hangulatomhoz, és mintegy oldásként a rózsa "magánéletét " is megnéztem! Tetszett, és érdekes volt nagyon! Ismét hoztam a Borsodi festőktől néhány alkotást, és verset, többek között József Attilától, Szabó Lőrinctől, Ami a képek hangulatához illik. Az első kép egy magányos reményét vesztett öreg embert ábrázol.
Ehhez a képhez, József Attilától kerestem verset, és kettő volt ami, ide kívánkozott!
KOLDUSOK
1
Öreg, én eztán lopni fogok!
Fiam, mindenki azt teszi. Ne tedd!
De a nők, a szagosak, a gazdagok!
Ládd, én csak úgy tapogatom az eget.
Öreg, a mankóm szaladni akar!
Fiam, hát nem jön erre senki se?
Ha akad is, mindig csak száraz karaj!
Tej kéne, nem birok már enni se.
Egy kirakatot még ma betörök!
Börtönbe jutsz és megvernek. Szamár.
Egy kirakatot mégis betörök!
Psszt, meghallják s nem ad, aki erre jár.
2
Öreg, a varrás újra gennyezik.
Annál szebben tudsz könyörögni majd.
De rúgnék vele, a szent mindenit!
Te mást se csinálnál. Mindig csak a bajt.
Engem nem akart a lányod, öreg.
Örülj, hogy látod az áldott nyarat.
Most rád se köpne, nyomorult, vén cövek.
Legalább néki ruhára is marad.
Selyemszoknyánál nincs becsületje több!
De kéne neked, te korcs, te torzszülött.
3
Fiam, nem élek soká, azt hiszem.
Én pedig azt, hogy éltél eleget.
Meghalok s nem fog sírni senki sem!
Elég, hogy míg éltél, vezettelek.
Én Istenem! - Mondass vagy két misét!
Azon már inkább kolbászt is veszek.
Téged még meg fog verni a nagy ég!
Meg ám, ha mint te, véngonosz leszek.
Légy jő, hisz egyszer elpusztulsz te is!
De addig csak enyim lesz a sarok.
Nem félsz a pokoltól? Meghalsz te is!
Félnék, de élni - s kölyköt akarok.
Könyörgök érted ott. Mondass misét!
Ép lányokért, hogy nőjjön rengeteg!
Sokszor fogsz sántán megbotolni még!
Csak legyen majd egy ép, erős gyerek!
1924. máj.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
TOVÁBB ÉN NEM BIROM
Istenem, adj két megvakult szemet,
Imás ajkat, ki térden emleget,
Lelket, ki tudja, tenni bírsz csodát
S agyat, ki nálam sokkal ostobább.
Ó, rettentő Isten, nagy vagy, ha vagy,
Gyötrött testemmel bár pokolnak adj,
De másikat küldj - méltó-nagy kinom,
De, ó Uram, tovább én nem birom.
Küldj másikat, kinek meleg szavát
Bölcsőn susogják boldog, szép anyák,
Kiért a föld fáklyás örömre gyúl
S kinél hitványabb még a pénzes úr.
Ki nem gyűlölné pénzéhségüket,
Ki nem bánná, hogy minden szív süket,
Kit meg nem indit asszony és nyomor.
S mosolygó arca ne legyen komor.
Ó, válts föl, Isten, végre engemet
S a pénz miatt ájult nagy lelkemet,
Szédült időd forró lehelletét,
Hideg halálsohajtás fujja szét!
1923
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A második képet , Gátfalviné Dani Mária festette, és a NYÁRI MELEG címet adta neki
VIRÁG
Megőrized-e lángvirágom,
mit kezem szivedre tűz?
Heve: nyaram, s ő nyíló berkem:
gyomnyi fekete tűz.
Volt úgy, hogy nem volt füstgyomocska,
de bokros mennyei jel, -
a pokolvihar a virágzást
tőle tanulta el.
Tőle tanulta s fellegszirma
fodrozva, rengve vonult,
s mint jácintporzók, kihajolván
villámival, lenyult.
Szaggatta, tépte gyomocskámat.
Harmatja jégeső,
és megborzongva rája rázta,
ki friss-nedvet leső.
Most virágpora leheletnyi,
és talán meddő korom,
mely, ím, reszketve száll hajadra
és gyászfátyolba von.
Szeresd és viseld lángvirágom,
mit kezem szivedre tűz,
forró nyaram ő s csendes berkem:
gyomnyi fekete tűz.
1928. máj. jún.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Szekeres Viktor alkotása a harmadik, és a címe: VÁRANDÓSÁG . / én szerintem a vágyódás, mérlegelés, kifejezőbb lenne, különösen ha a nő szemét figyeled!/
Stefan George:
Kinyilatkoztatás
Vagyok: kettő és egy vagyok.
Vagyok a nemző és az öl,
vagyok a szablya és a tok,
vagyok az ágy s ki rája dől.
Vagyok az íj, s vagyok a nyíl,
Vagyok: ki kérdez és felel,
Vagyok: ki boldog és ki sír,
vagyok az értelem s a jel.
Vagyok a tűz s a száraz ág,
vagyok a látó és a kép,
vagyok az árny s a napvilág,
Vagyok: a kezdet és a vég.
Ki vagy, Te távolban közelgő
zord, kevély alak?
Aurád sötét bűvkörén mért nem
tör át a Nap?
Ki vagy, hogy ítélni mersz, de vádlód
nem akad?
Mi lelt, hogy forró nyáron is zúzmarás
hajad?
Ki vagy, hogy bármerre lépsz nyomodban
könny fakad?
A síró kedvesekhez mondd, miért nincs
szavad?!
Ki vagy, s miért hogy aljas vággyal felfűtöd
úgy magad ellenünk,
Hogy vámpír torkod mindünket elragad?!
Felszisszen a hajnali szellő, pitypang kóbor
ernyőitől tüsszent egy régtől szakadt vándor.
Mása ő Szent Ferencnek, s lám egy flaska műbor
zsebéből előzizzen, s torokra önt a jámbor.
Égre pillant, s fent, Isten leint, majd jöjj máskor
Szabó Lőrinc: Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Remélem, tetszenek, mert szépek, legalábbis, azt hiszem, hogy bárkinek a szoba falán jól mutatna mindegyik! Köszönöm a türelmet, és jó szórakozást!
Kedves Holdfény! A nagy elcsendesülésem alatt, Rátaláltam a facebookon, egy képzőművészeti csoportra, mely festőművészekből, amatőr festőkből, grafikusokból, és egyébb művészeti ágak képviselőiből alakult! Csodálatos dolgokat tettek mindenki számára elérhetővé! Azt gondoltam, hogy amolyan ,ízelítőt, kóstolót hozok erre az oldalra, és megpróbálok a képekhez illő verseket találni! Hozzá íllő zenével meg sem próbálkozom, mert Te oly kitünő zene-kép-szöveg trióhoz szoktattál, hogy nem szeretném, ha miattam szó érné a fórumodat!
Mivel nyakunkon az ősz és a tél, az első kép címe, OKTÓBER , alkotója: Vincze Victória Andrea.
A képhez illő verset, Alekszander Szergejevics Puskin-tól hoztam! De mivel nagyon hosszú a vers, ezért csak egy versszakot idézek ide tőle!
Alekszander Puskin, ŐSZ / Rab Zsuzsa fordítása /
VI.
Hogy mondjam el? Az ősz olyan kedves nekem,
Mint – tán másoknak is – egy tüdőbeteg szép lány,
Aki csak átsuhan a kurta életen,
És csak lankad szegény, panaszszó nélkül, némán,
S nem hallja: hívja már a síri végtelen,
És árnyai közül fogyó mosollyal néz rám;
Arcának még tünő, eleven pírja gyúl,
Ma él, itt van velünk – holnapra sírba hull.
yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy
A második kép, Leiterné Julika alkotása. Címe: DISZKRÉTEN én inkább a BÉKE VAGY. címet adnám, mely egy Friedrich Rückert vers címe is! A verset Berczeli A. Károly fordította.
A BÉKE VAGY
A béke vagy, a lágy szelíd, ki vágyat ad, s ki csillapít.
Szívem s szemem, kéj s kín hona, lakod legyen, költözz oda.
Költözz be hát, s jól zárd be csöpp kis ajtaját magad mögött.
A kínt,ha mar,űzzed ki te! Szívem ne baj, kéj töltse be.
Szemem, amely sátor, setét,derítsd te fel, ó, fénye légy!
yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy
Harmadikként egy különleges alkotást mutatok, amely nem szokványos! Még verset sem akarok hozzá, mert a látvány vers nélkül is ennivalóan enni való!
Alkotója, Oravecz Péter. és az Ő faragott gyümölcs virágai! Az ókori gemma készítőknek is a díszére válhatna!
Kellemes nézelődést, és a legközelebb ennél is izgalmasabb alkotásokat hozok!
Ez a hármas eggyütt, nálam verhetetlenné vált kedves Holdfény! Köszönöm.