Kedves Holdfény! Nagyon gusztusos sütemény történetét hoztad a nagyon kellemes témához! Ki ne szeretné a farsangot, a bálokat? Mondjuk rajtam kívűl? Viszonzásul én is hoztam valamit,ami talán nem ilyen kellemes, azonban nagyon fontos! Ugyanis ma január 22. van, a Magyar Kultúra Napja! Azért január 22-én, mert 1823 január 22-én született meg a magyarok himnusza Kölcsey Ferenc tollából! Ez alkalomból három verset hoztam, Kölcsey, Ady és József Attilától! Az elsőben a költő vall önmagáról.
KÖLTŐ
Két istenasszony, amidőn születtem, Vitt hűs berkeidbe, Leto szent fia, S most, mint örökre vidám grácia, Szelíd tavaszban lengenek mellettem.
Egyik, kitől az égi lantot vettem, Az édesen ömlő Harmonia; Másik te vagy csendes Fantázia, Ki rózsaleplet vígan vonsz felettem.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja.
1927 karácsony
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Bár itt most csak költeményeket idéztem,annak ellenére, hogy a kultúrának része a próza, a festészet és minden ami az ember művelődését, mű élvezetét, szolgálja,ennek oka a terjedelem!
Szép estét mindenkinek! Ma este, miután meghallgattam, Holdfény ajánlotta műveket, és elolvastam , Vörösmarty versét, mely ajánlatokat,megköszönöm Holdfénynek, elkezdtem nézegetni a youtubot, és mivel amúgy is, úgymond lírai volt a hangulatom, leragadtam Antoine de Saint-Euxipery Kishercegénél! Több változatát megnéztem e csodálatos mesének, és kettő, a ma esti hangulatomnak megfelelő részletet ajánlok mára, figyelmébe annak akit érdekel, ez a szeretetről figyelemről, emberségről szóló, örök értékű alkotás! Az egyiket, Koncz Zsuzsa előadásában halljátok, a másik pedig egy filmrészlet, mely filmet teljes verzióban még nem találtam meg!
Aztán tovább nézegettem a verseket, és Radnóti Miklóst választottam , mert nagyon kedvelem ezt a költőt, aki a "farkasok" között volt az "áldozati bárány"! Két csodálatos versét választottam. Az első vers, Levél a hitveshez. Gáti József előadásában, a második vers címe , Tétova óda, Kaszás Attila előadásában! Megvallom őszintén, ezt a verset az összes fellelhető előadó elmondásában meghallgattam, de igazán egyik sem tetszett! Mégis Kaszást választottam, mert még Ő az aki nekem legjobban tetsző módon mondta el, ezt a csodálatos verset!
Remélem, jól választottam, és tetszettek a beidézett művek! Kedves Holdfénynek, pedig köszönöm a szép verset és a szórakoztató zenéket, és részemről megigérem, hogy vigyázok, ha jégre lépek! és mindenkinek jó hallgatást, kívánok!
Ma 2015 január elseje van! Boldog újévet kívánok mindenkinek, ki ide téved! Január első napja! Aki magyarnak született, annak ez a nap, nem telhet el úgy, hogy ne gondolna csak egy pillanatig is, Petőfi Sándorra, aki a magyar költészet fénylő csillaga! Ma 192 esztendeje látta meg a napot, Kiskőrösön szlovák származású szülők gyermekeként! Bár a közhiedelem az apát szerbnek hitte, valójában ő is szlovák volt! Azonban mindketten magyarnak vallották magukat, és gyermeküket is magyarnak nevelték! Petőfi, életútját nem méltatom, mert ezt mindenkinek tudni illik, aki iskolába járt,tehát újat nem tudnék mondani, ezért egy versével emlékezem a költőre, aki a hétköznapokról a szerelemről, az elnyomásról és a lázadásról, a forradalomról és a hősi halálról oly mesterfokon tudott szólni, szenvedéllyel írni, hogy méltán volt képes a tömegekre hatni! Példamutatása a sorsfordító eseményekben is rendkívüli volt, és teljesült a vágya, és nem párnák közt halt meg a hazáért,szabadságért! Íme a vers, mely emlékezni hivatott az írójára!
HAZÁMBAN
Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!
Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött míg őszi légen át Vándor darúid V betűje szállt;
Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsu tördelt hangját rebegém; S a jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák.
Azóta hosszu évsor született, És hosszu évsor veszte életet, S a változó szerencse szekerén A nagyvilágot összejártam én.
A nagyvilág az életiskola; Verítékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az ut, Az ember annyi sivatagra jut.
Ezt én tudom - mikép nem tudja más - Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kinált, Hogy ittam volna inkább a halált!
De most a bút, a hosszu kínokat, Melyektől szívem oly gyakran dagadt, És minden szenvedés emlékzetét Egy szent öröm könyűje mossa szét:
Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét ízlelém: Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám
Minden kedves ide látogatónak, olvasónak, és jót akarónak, Nagyon Boldog Újesztendőt Kívánok! Most csak így, ala natúr! Vers és zene nélkül, de tiszta szívvel, őszintén! B.Ú.É.K. !
Utóirat, mégis van zene, mert közben megtaláltam egy szép számot Koncz Zsuzsától, akit nagyon kedvelek, és ami azért mégis csak, az évek múlásáról szól! Nekem nagyon tetszik, és jó szívvel ajánlom figyelmetekbe!
Alighogy kezdtünk örülni a karácsonynak, egy hírt olvashattunk, egy szomorú hírt! Meghalt JOE COCKER ! Emlékezzünk rá, mert a mai hatvanasok zenei izlésének formálásában, neki is nagy szerepe volt! Nyugodjék békében!
Kedves Holdfény! Nagyon gusztusos sütemény történetét hoztad a nagyon kellemes témához! Ki ne szeretné a farsangot, a bálokat? Mondjuk rajtam kívűl? Viszonzásul én is hoztam valamit,ami talán nem ilyen kellemes, azonban nagyon fontos! Ugyanis ma január 22. van, a Magyar Kultúra Napja! Azért január 22-én, mert 1823 január 22-én született meg a magyarok himnusza Kölcsey Ferenc tollából! Ez alkalomból három verset hoztam, Kölcsey, Ady és József Attilától! Az elsőben a költő vall önmagáról.
KÖLTŐ
Két istenasszony, amidőn születtem,
Vitt hűs berkeidbe, Leto szent fia,
S most, mint örökre vidám grácia,
Szelíd tavaszban lengenek mellettem.
Egyik, kitől az égi lantot vettem,
Az édesen ömlő Harmonia;
Másik te vagy csendes Fantázia,
Ki rózsaleplet vígan vonsz felettem.
Amannak oltárt nyögdelő szelek,
És búsan ömlő csermely zúgásánál
Echónak ellenében szentelek.
Neked virító bükkjeim sátoránál,
Merengve hallván a Dryasokat,
Fűzök hajadba rózsalombokat.
NEKÜNK MOHÁCS KELL
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A harmadik József Attila verse, mely a szerelemről szól! És ennek megéneklése a költők igen szép és fontos feladata!
ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
1927 karácsony
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Bár itt most csak költeményeket idéztem,annak ellenére, hogy a kultúrának része a próza, a festészet és minden ami az ember művelődését, mű élvezetét, szolgálja,ennek oka a terjedelem!
Szép estét mindenkinek! Ma este, miután meghallgattam, Holdfény ajánlotta műveket, és elolvastam , Vörösmarty versét, mely ajánlatokat,megköszönöm Holdfénynek, elkezdtem nézegetni a youtubot, és mivel amúgy is, úgymond lírai volt a hangulatom, leragadtam Antoine de Saint-Euxipery Kishercegénél! Több változatát megnéztem e csodálatos mesének, és kettő, a ma esti hangulatomnak megfelelő részletet ajánlok mára, figyelmébe annak akit érdekel, ez a szeretetről figyelemről, emberségről szóló, örök értékű alkotás! Az egyiket, Koncz Zsuzsa előadásában halljátok, a másik pedig egy filmrészlet, mely filmet teljes verzióban még nem találtam meg!
Ma 2015 január elseje van! Boldog újévet kívánok mindenkinek, ki ide téved! Január első napja! Aki magyarnak született, annak ez a nap, nem telhet el úgy, hogy ne gondolna csak egy pillanatig is, Petőfi Sándorra, aki a magyar költészet fénylő csillaga! Ma 192 esztendeje látta meg a napot, Kiskőrösön szlovák származású szülők gyermekeként! Bár a közhiedelem az apát szerbnek hitte, valójában ő is szlovák volt! Azonban mindketten magyarnak vallották magukat, és gyermeküket is magyarnak nevelték! Petőfi, életútját nem méltatom, mert ezt mindenkinek tudni illik, aki iskolába járt,tehát újat nem tudnék mondani, ezért egy versével emlékezem a költőre, aki a hétköznapokról a szerelemről, az elnyomásról és a lázadásról, a forradalomról és a hősi halálról oly mesterfokon tudott szólni, szenvedéllyel írni, hogy méltán volt képes a tömegekre hatni! Példamutatása a sorsfordító eseményekben is rendkívüli volt, és teljesült a vágya, és nem párnák közt halt meg a hazáért,szabadságért! Íme a vers, mely emlékezni hivatott az írójára!
Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!
Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött míg őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;
Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsu tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.
Azóta hosszu évsor született,
És hosszu évsor veszte életet,
S a változó szerencse szekerén
A nagyvilágot összejártam én.
A nagyvilág az életiskola;
Verítékemből ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,
Az ember annyi sivatagra jut.
Ezt én tudom - mikép nem tudja más -
Kit ürömével a tapasztalás
Sötét pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam volna inkább a halált!
De most a bút, a hosszu kínokat,
Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
És minden szenvedés emlékzetét
Egy szent öröm könyűje mossa szét:
Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
Az anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod mosolyg ismét reám,
Hű gyermekedre, édes szép hazám
Minden kedves ide látogatónak, olvasónak, és jót akarónak, Nagyon Boldog Újesztendőt Kívánok! Most csak így, ala natúr! Vers és zene nélkül, de tiszta szívvel, őszintén! B.Ú.É.K. !
Utóirat, mégis van zene, mert közben megtaláltam egy szép számot Koncz Zsuzsától, akit nagyon kedvelek, és ami azért mégis csak, az évek múlásáról szól! Nekem nagyon tetszik, és jó szívvel ajánlom figyelmetekbe!
https://www.youtube.com/watch?v=qTeDLySY9E0
Alighogy kezdtünk örülni a karácsonynak, egy hírt olvashattunk, egy szomorú hírt! Meghalt JOE COCKER ! Emlékezzünk rá, mert a mai hatvanasok zenei izlésének formálásában, neki is nagy szerepe volt! Nyugodjék békében!