<p style="text-align: justify;">Tükörbe nézett a monarchia a század végén, saját maga szépségében tetszelgett egy darabig, mint Nárcisz, és sorsa is hasonlóra fordult pár évtizeden belül. Egy utolsó pillanatfelvétel a „boldog békeidők” esztergomi hangulatáról, bár ezt sokan és többféleképpen megörökítették már az idők folyamán, nem árt megjegyeznünk és regisztrálnunk, hogy a <em>Jókai</em> szerkesztette és <em>Rudolf</em> trónörökös unszolta klasszikus munkában is helyet kaptunk. Az I. világháború száz éves emlékezetének keretében a KELLO (ti. Könyvtárellátó Nonprofit Kft., mely ismerősen csenghet az esztergomi füleknek) újra kiadta <em>Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben</em> című nagyívű munkát, amelynek az egyik példánya a városi könyvtárba került.</p>

<p>/.../ Az ezerkétszázas esztendőkben volt egy gyönyörű városa Magyarországnak: Budánál erősebb, Váradnál gazdagabb, Pozsonynál előkelőbb – Esztergom a neve. Egészen más Esztergom, mint a mostani; nagyságra is négyszer akkora, hát még fényre és gazdagságra; ott voltak a főurak legpompásabb nyári lakai, s a Déda csatorna, amiben most felgyűrközött pórasszonyok áztatják a nehéz illatú kendercsomagokat, akkor három helyen is át volt hidalva, amint a széles párkányos kőfal átszelt rajta, mely a királyi kerteket csatolta a városhoz.</p>