<p style="text-align: justify;">Ha azt halljuk, hogy Horror Színház, akkor lelki szemeink előtt kapásból a világot jelentő deszkákat megöntöző liternyi paradicsomlé, szende szüzekre vadászó vérszívók, dülöngélő élőhalottak, és a sötét éjszaka többi rettenete sejlik fel. Szerencsére az Esztergomba jó 10 év után visszalátogató <em>Telihold </em>színdarab írója ennél jóval nagyobb fantáziával van megáldva: a február 15-i előadáson néhol komédiába hajló, de az idegeket pattanásig feszítő, izgalmas kamaradrámát láthattak a Művelődési Házba ellátogató érdeklődők. A darab nagyon jól mutatja, hogy a horror szó nem egyenlő az olcsó félelemkeltéssel, az öncélú ijesztgetéssel. Sokkal inkább mondható annak a dermedt légkör megteremtésének, amikor a közönséget olyannyira magával ragadja a színpadon zajló események nyomasztó hangulata, hogy soraiból egy pisszenést sem lehet hallani.</p>
Két jó barát, Oli (Berecz György) és Val (Lőrincz Levente) úgy dönt, hogy a mindennapok fáradtságát egy, a világtól félreeső erdő mélyén álló házikóban piheni ki egy egyhetes nyaralás keretében. Természetesen, ahogyan azt már Edgar Allan Poe és H.P. Lovecraft óta tudjuk, az ilyesmi igen káros lehet az egészségre, ha a nyaralás helyszínére érkeztekor
- sűrű sötét éjszaka,
- felhők mögül kukucskáló telihold
- egyre jobban súlyosbodó vihar
- a távolban hangoskodó farkascsorda
- az egyetlen menekülési útvonalként szolgáló autóútra rádőlő fa
fogadja a nyugalomra vágyó városiakat. Esetünkben sincsen ez másképp. Némi extra adalék gyanánt pedig hamar kiderül, hogy a fogadó tulajdonosa a megbeszéltekkel szemben nemhogy nem várja a (még) vidám csapatot, hanem szőrén-szálán eltűnt úgy, hogy két gyertyán és némi kávén kívül nem hagyott semmit sem a házban. Sehol egy kis étel, tűzifa, vagy egy kényelmes ágy. Csak két barát, akik a kinti ítéletidőnek, az egyre jobban kihűlő háznak, a távolból időnként felhangzó farkasvonyításnak köszönhetően először a jókedvüket, másodszor a barátságukat, végül pedig a józan eszüket kénytelenek próbára tenni.
A kevés színésszel és minimális látványelemmel dolgozó színdarabok mindig kényes témának számítanak. Ekkor ugyanis teljesen a színészek képességén múlik, hogy mennyire sikerül megteremteni a mű által megkövetelt atmoszférát. Nincs helye a figyelmet elterelő csiricsáré díszleteknek, nagy mozgásoknak, ahogyan a túljátszott karaktereknek sem. Bizton állítható, hogy a két fiatal színész tökéletesen hozta a szerepét: Berecz György jól adta a legkisebb zajtól is összerezzenő gyáva nyúl és a kissé együgyű nagy rakás szerencsétlenség szerepét. Lőrincz Leventének pedig teljesen elhittük, hogy bármelyik pillanatban képes lenne lecsapni a félelemtől folyamatosan vinnyogó barátját, vagy akár kirohanni a házat körülölelő sötétségbe, ahol ki tudja, mi vár reá…
Személy szerint én nagyon remélem, hogy az előadást szervező Rejtélyek Háza úgy fogja gondolni, érdemes Esztergomba elhozni más színdarabokat is, mert a Teliholddal kezdve a Horror Színház egészen különleges színfoltja lehet a város kulturális életének.
„A Telihold története régre nyúlik vissza, és Esztergomhoz köthető, hiszen itt született 2003 januárjában a színdarab első, háromszereplős változata, melynek nyilvános bemutatója 2003. augusztus 9-én volt a Zöldház színpadán. A kétszereplős változat 2009 februárjában került bemutatásra a Spinoza Házban, innen költözött át később a Magyarországi Szerb Színház, végül pedig az RS9 Színház épületébe. A jelenlegi változat immár a Horror Színház előadásában, a Rejtélyek Háza szervezésében és támogatásával kerül vissza szülővárosába, több mint tíz évvel az ősbemutató után. ” rejtelyekhaza.hu
-mTz-
foto: színház.hu