Mi is szerepel Misznéder vallomásában?
Közélet
2010. dec. 15.

<p>Több, mint egy egy éve történt, hogy a Szeretgomról a Hídlap és különböző sajtóorgánumok azt a hazugságot kezdték el terjeszteni, hogy közvetlen kapcsolatra derült fény Misznéder János tanúvallomása alapján a Szeretgom létrejötte és a Meggyes ház és autó felgyújtása között. Egy éven keresztül értetlenül álltunk a dolog fölött, mígnem novemberben Bayer Zsolt az ellene rágalmazás miatt folyó büntetőeljárásban olyat tett, ami végre lehetőséget adott nekünk arra, hogy megtudjuk mi is ez az egész.</p>

Történt ugyanis, hogy Bayer Zsolt a saját "Dózsafalva" c. írásában azt találta állítani, hogy a Szeretgom portált Horváth Mihály finanszírozza. Ezt a hamis tényt azután a bíróságon folyó eljárásban Misznéder János vallomásának becsatolásával szerette volna alátámasztani. A büntetőeljárásba bizonyítékként becsatolt irat alapján pedig végre én magam is elolvashattam ezt a bizonyos vallomást, melynek egyes, összefüggéseiből kiragadott részleteit oly sokat idézgette a meggyesista sajtó. Ebben a vallomásban pedig - a Hídlap és Meggyesék hazugságával ellentétben - egyetlen szó sem esik a Szeretgomról. Sem Horváth Mihályról. Sem rólam. Sem a dalai lámáról.

Amiről viszont szó esiik, az egy megdöbbentően furcsa, mégis hihető és logikus történet arról, hogy mi is történt a Meggyes ház felgyújtása előtti hónapokban. Egészen pontosan a történet egyik, Misznéder számára látható felét olvashatjuk el. Hiszen minél többször olvassuk el ezt a történetet, annál inkább erősödhet fel bennünk a hiányérzet, és sorra fogalmazódnak meg az emberben a kérdések: vajon tényleg sikerült a nyomozóhatóságnak felgöngyölíteni a teljes bűnbandát? Legalábbis gyanús, hogy a vallomásában saját magát is "baleknak" tituláló Misznéderről előre "gyártottak" "bizonyítékokat", hangfelvételeket - ahogyan valakik arról is "gondoskodtak", hogy a gyújtogatások helyszíne hemzsegjen a végrehajtókra terhelő bizonyítékoktól.

Aki pedig még mindig kételkedik a Szeretgomban, annak csak egy apró tényre hívnám fel a figyelmét: mi 2006 májusa óta működünk. Misznéder 2007-ben jogerős építési engedélyt kapott Esztergomban. Tényleg valaki elhiszi, hogy kapott volna, ha bármi köze van hozzánk?

Az alábbiakban a birtokunkba jutott vallomást - pár apró módosítással (nevek eltüntetése) tesszük közzé.

 

Tisztelt Bíróság!

A vádat megértettem, bűnösségemet beismerem annak ellenére, hogy a vádirat tartalmával nem mindenben érek egyet. Ahhoz, hogy a tények, összefüggéseikkel együtt legyenek láthatók és hogy az én szerepem is világossá váljon, szeretném elmondani az előzményeket.

Meggyes Tamás Esztergom város polgármestere az utóbbi években rendkívüli módon megosztotta előbb a közvéleményt, aztán a várost is. Különös módon azonban ez nem a politikai nézetei mentén történt - hiszen a város maga is un. jobboldali és a polgármester is az -, hanem a stílusa, a személyisége vált a városi polgárok egy jelentősebb része számára elviselhetetlenné.

Nyilvánosan gyalázkodik, személyeskedik mindenkivel, aki bármilyen módon és bármiben ellene mond, legyen az akár volt "barát", párttárs, vagy politikai ellenfél. Leuralta és saját kommunikációjának eszközévé tette a városi sajtót, a helyi televíziót, egyedi ügyekbe direkt és indirekt módon beleavatkozik, ugyanakkor nem tart fogadóórát, bejutni hozzá nem lehet, kérelmekre, levelekre nem válaszol.

Az Esztergom Tv jóboltából nyomon lehetett követni a heti önkormányzati üléseket és végig lehetett nézni a folyamatot; pár éve hatalmas és felháborító stílusú cirkuszokkal kellett szembenéznie annak a képviselőnek, akinek ellenvéleménye volt a polgármesteri előterjesztéssel szemben, mára elcsendesedett a többség, de nem az érdektelenségtől, hanem sokkal inkább a félelemtől. Megtapasztalhatták sokan, mint ahogy én is, ha ellenállás van, bosszú követi.

Esztergom polgárai nem gyakorolták ki a demokrácia finom megoldásait, mert történelmileg nem volt rá hagyományuk, ezért is volt nagy meglepetés, igazán intő jel, amikor az iskolájukért és az igazgatójukért aggódó középiskolások spontán demonstrációt szerveztek a város főterére s a gyerekek a polgármesterben látták a fő problémát.

Cinikus rendreutasítást kaptak, kérdéseiket válaszra sem méltatták.

Lehetne sorolni tucatjával a visszásságokat, hogy hányan panaszkodtak nap mint nap amiatt, hogy kérelmeiket nem bírálja el a Hivatal, hogy a törvényes határidőket tendenciózusan nem tartják be, hogy a jogerős bírói ítéleteket semmibe veszik, sőt, az Önkormányzat, mint testület még határozatot is gyártott arról, hogy a Komárom-Esztergom megye rendőrsége, ügyészsége, bírósága mind elfogultak a várossal, a polgármesterrel szemben...

2006-ban családommal építkezni akartunk szüleim város széli - mellesleg az ipari park közelében lévő - birtokán. Egy esztendeig tartott az az eljárás, amely végén megkaptuk az építési engedélyt, majd 2007 tavaszán a jogerős engedély birtokában belefogtunk.

Nem jött váratlanul a hatóság "rajtaütésszerű" ellenőrzése, de amikor 14 nap alatt hatodszor kellett a torturát végigcsinálni, nyilván szerettem volna tudni ennek az okát. Annyit sikerült csak kideríteni, hogy a polgármester nem nézi jó szemmel az építkezést, mert azon a környéken más tervei vannak.

Jelzem, jogerős építési engedélyünk volt, nem gondoltam, hogy Meggyes Tamás bármiben is keresztbe tudna tenni nekem. Tévedtem. Rövidesen kézbe kaptam azt a határozatot, amelyben közli velem a Hivatal, hogy visszavonja az építési engedélyemet, egyúttal bontásra kötelez, mert a SAJÁT! határozatát saját maga, utólag törvénysértőnek minősítette.

Törvényes keretek között folyt a jogorvoslati eljárás, amelyben a Regionális Közigazgatási Hivatal megállapította, hogy Esztergom Város Jegyzője oly mértékben volt elfogult velem, s a határozata pedig törvénysértő, hogy az ügyet elbírálásra és az összes további építési hatósági feladat ellátására áttette Dorog Város jegyzőjének hatáskörébe.

A vizsgálat során derült arra is fény, hogy az állampolgári bejelentést, amelyre ez az eljárás megindult, maga Meggyes Tamás állampolgár tette.

Családi házunk megépítése felett a jogi akadályok elhárultak, de anyagi gondjaink miatt az építkezés áll, a folytatás elhalasztódott.

Saját építkezésemmel közel egy időben fogtunk bele üzlettársammal Esztergomban egy lakópark építésébe, azon felbuzdulva, hogy Dorogon ez idő tájt fejeztünk be sikeresen egy lakásokat, üzleteket és irodákat magába foglaló társasházat. Azt is, meg az esztergomit is banki finanszírozásból terveztük, melyhez fedezetet a saját és üzlettársaim, valamint családjaink elzálogosított magánvagyona biztosított.

Ez az un. Bánomi lakóparkos beruházás is jogerős építési engedély birtokában indult meg és egészen addig zökkenőmentesen folyt, amíg az előbb említett - saját családiházas - építkezésemet ki nem vették Esztergom város joghatósága alól. Ekkor megindult a hadjárat a Bánomi ellen, itt is leállították az építkezést és hatalmas, több, mint 200 milliós bírságot szabtak ki ránk.

Ebben az esetben is törvényes úton indult és folyt le a jogorvoslati eljárás, ennek a vége is az lett, hogy megállapította a Közigazgatási Hivatal, hogy törvénysértő az esztergomi határozat és azt is, hogy ebben az esetben is kimutatható a Hivatal elfogultsága, amely egyértelműen kihatással volt az eljárásukra. Több hónapig tartott a küzdelem. Végül azonban ezt az eljárást is, beleértve az építkezéssel kapcsolatos további hatósági lejárásokat - egészen a használatbavételi engedélyig - kivették Esztergom kezéből és kijelölték Tata Város Jegyzőjét, mint eljáró hatóságot.

A vádirat tárgyát képező események a fent vázolt időszakban és környezetben történtek.

A polgármester viselkedése sokunknak nem tetszett, s ez összehozott néhány aktívabb és elszántabb embert a cselekvésre. Saját költségünkön városi kiadványt gyártottunk, ezt kellett tenni, mert mi, mint ellenzék nem fértünk be se az írott, se a sugárzott városi sajtóba. Internetes portált indítottunk, ilyen módon akartunk felületet biztosítani azoknak a polgároknak, akiknek sérelmeik, információik voltak.

Szeretném nagyon nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy a polgármester ellen szerveződő polgári körök, mozgalmak nem politikai jellegű megnyilvánulások, a FIDESZes Meggyes Tamás jobboldali érzelmű polgárokkal, aktív jobboldali helyi politikusokkal, párton kívüli, sőt, politikailag abszolút érintetlen városi polgárok hadával került szembe, kifejezetten ellenszenves viselkedése és sokunk szerint dilettáns, ártó tevékenysége miatt.

Nem politikai hadjáratot, hanem törvényes alapokon működő kampányt terveztünk Meggyes Tamás ellen, s ehhez akartunk megnyerni magunknak a sajtót, minden vertikumában.

"X" iskolatársam volt, jó barátok vagyunk, ő is eszteromi. Előfordult, hogy közös családi programokat szerveztünk, de egy-egy kávéra gyakran leülünk kettesben. Ismerte a gondjaimat és tisztán látta a körülöttünk folyó eseményeket.

Az ő ismerőse volt Torács Béla. X-el 2008 március elején találkoztam egy kávézóban és a 200 milliós bírságról panaszkodtam neki. Felmerült, hogy nyilvánosság elé kellene tárni a városban folyó visszásságokat. Ekkor említette meg, hogy Torács Bélának vannak ismerősei illetve kapcsolatai az országos médiáknál, akiket mozgósítani lehetne. X fel is hívta Bélát, aki teljesen véletlenül éppen Esztergomban volt, úgyhogy  kis idő múlva csatlakozott a társaságunkhoz. Kiderült, hogy találkoztunk mi már korábban X lányának ballagásán, de közelebbi kapcsolatba nem kerültünk.

A beszélgetésen felmerült Perza Renátó neve is, akiről azt mondta X vagy Béla, hogy jobboldali politikus és mint ilyen, esetleg segítségünkre lehet pártolókat találni Meggyes Tamás környezetében. Én Perza Renátót egyébként nem ismertem.

Torács Béla megígérte, hogy igyekszik kapcsolatait mozgósítani és majd jelentkezik.

Ezen a beszélgetésen mindvégig a sajtó bevonásáról, újságcikkek, tv hírek módszeres elhelyezéséről volt szó, ebben ígért közreműködést Torács Béla.

Egyébként a bírságon kívül még másról is beszélgettünk, pl. azt is elmeséltem, hogy a Bánomi lakópark telkeinek eredeti tulajdonosa is vérszemet kapott és sokkal több pénzt követel tőlem, mint amennyire szerződtünk; pert is indított a beruházó cégünk ellen és perfeljegyzést kért a telkekre. Ez azért volt rendkívül veszélyes, mert a bank nem tolerált ilyesmiket és folyamatosan azzal voltunk fenyegetve, hogy felmondják a hitelszerződést.

Torács Béla néhány nap múlva találkozóra hívott Budapestre, a Lurdy ház egyik sörözőjébe. Ott mutatta be nekem Gellén Lórándot és kérte, hogy mindazokat, amiket neki elmeséltem, mondjam el Gellénnek is.

Ez a találkozó Gellén Lóránddal elég rossz érzéseket okozott nekem és azt gondolom Torács Bélának is, mert olyasmiket hallottunk Gellén szájából, amiről nehéz volt eldönteni, hogy csak a szája nagy és kérkedik a bátorságával, vagy ténylegi ilyen erőszakos.

Én is, Torács is tiltakoztunk az erőszak ellen, mondtuk, hogy szó sem lehet gyilkosságról meg ilyenekről. Őszintén szólva azonban mindannak ellenére, hogy riasztónak hatott Gellén viselkedése, nem gondoltam komolyan, hogy az események ebbe az irányba fognak folytatódni. Azt szorgalmaztam, hogy gyűjtsük össze mindazt a dokumentumot, ami a polgármester viselt dolgait bizonyítja, hivatali és magánéleti zűrjeit kínáljuk be a sajtónak.

Torács Béla kezdeményezésére másnap vagy harmadnak találkoztunk Esztergomban, Gellén Torács autójával jött és hárman együtt végigjártuk azokat a helyszíneket, amik a polgármester ténykedésével összefüggésbe hozhatók. Voltunk a Széchenyi téren, a mélygarázsoknál, az élményfürdő körül, kimentünk az épülő nyaralójához és elkanyarodtunk arra a lakótelepre is, ahol Meggyes Tamás lakott.

Torács Béla találta ki és ő vetette fel, hogy a sajtó figyelmét legjobban az váltaná ki, hogy ha a polgármester kocsija vagy a nyaralója kigyulladna, mert ennek mentén lehetne írni a viselt dolgairól.

Én nem tiltakoztam különösebben, bár akkor még hittem abban, hogy Béla ismerőse, Perza Renátó tényleg szervezi a sajtókampányt.

Béla ezzel kapcsolatosan ügyködött, megismertetett egy P. Z. nevű újságíróval, akinek aztán szállítottam is anyagokat.

Ebben az időben teljesen úgy tűnt, hogy mozdul a sajtó, jelent meg cikk jópár országos médiában is. A sajtókampányra egyébként kaptam árat is, azt mondta Torács Béla, hogy egy rövid, de intenzív és szervezett kampány ára kb 10.000.000,- Ft lesz, ami tartalmazza az újságírók munkadíját és a tv-s, újságos felületek megjelenési díját. Én ezt az árat elfogadtam, úgy gondoltam, hogy ezt nem egyedül én fogom fedezni, hanem összeadjuk majd a pénzt mindazokkal, akiknek a kampány érdekükben áll.

Eltelt valamennyi idő, de nem történt semmi. Az említett pár cikk megjelent, volt valami a tv2-n is, de az látszott, hogy igazán senki nem merte bevállalni a botrányt.

Nekem a kapcsolatunk elején adott Béla egy telefont, benne egy kártyával, mondván, hogy szerencsésebb ezen keresztül tartani a kapcsolatot. Ennek nem elsősorban anyagi okai voltak természetesen, hanem arra gondolt Béla - és ebben osztottam én is a véleményét -, hogy hátha lehallgatnak minket. Lehet, hogy butaságnak tűnik, de a polgármesteri hivatalban pl. kitudódott (kisebb helyi botrány is volt belőle), hogy a hivatal dolgozóinak telefonját lehallgatták, úgyhogy tényleg jobbnak látta, hogy ne a saját telefonomról beszélgessek a polgármesterről.

Végül is úgy alakult, hogy én ezt a telefont gyakorlatilag mégsem használtam, gondolom látszik is a híváslistákból, hogy se én mást, se ezen engem nemigen hívtak. Talán 8-10 alkalommal volt a kezemben összesen.

Határozottan kijelentem, hogy azon túl, hogy kifejezetten nem tiltakoztam a gyújtogatás ellen, én ezzel kapcsolatosan nem tettem semmit.

Engem nem avattak be a szervezésbe, nem is osztottak meg velem semmi információt. Nem tájékoztattak arról, hogy előkészültek rá, nem ismerek egyetlen embert sem a már általam említetteken kívül.

Amikor utólag arról értesültem, hogy egy alkalommal megkísérelték a ház felgyújtását, de nem sikerült, akkor én kértem Bélát, hogy ezt hagyják abba, baj lesz belőle és félek.

Béla azt mondta, hogy ezt nem gondolhatom komolyan, nyugtatgatott, de az látszott rajta, hogy már nem ura a helyzetnek. Illetve abból, amit mondott, úgy tűnt, hogy nem mer, vagy nem akar szembeszállni Gellén Lóránddal.

Két alkalommal, összesen 2 millió forintot adtam Bélának, de azt még kifejezetten a sajtókampány céljára. Később, újra kért pénzt és bár sose mondta, hogy a gyújtogatás költségeire kell, én sejtettem.

Áltattam magam, szerettem volna azt gondolni, hogy Gellén és Torács rájött, hogy balek vagyok, látszik rajtam, hogy félek és ez az egész nem másra megy, mint az én lehúzásomra. Elveszik a pénzt és nem történik semmi.

Csak részben lett igazam, sajnos a bűncselekmény megtörtént, engem pedig még ezután is zsaroltak. Már előzetes letartóztatásban volt a Gellén, amikor még mindig küldtem részére pénzt. Nagyon féltem, mert emlegetett valami rejtett hangfelvételt is, amivel továbbra is zsarolni akart. Az, hogy ez nem volt alaptalan, azt látom a nyomozati iratokból is.

Nagyon sajnálom, ami történt.

Ártottam vele magamnak és a családomnak.

Két kisgyerekem van, a nagyobbik is még csak 11 éves. Ahhoz kicsi, hogy felfogja, mi történt, ahhoz viszont már elég nagy, hogy a hírek, a mocskolódások eljussanak hozzá.

Szüleim idősek és nagyon betegek. Tisztességben élték le életüket, nekik szinte elviselhetetlen fájdalmat okoz, hogy nevüket egy ilyen eseménnyel hozzák kapcsolatba.

A Bánomi beruházás kevés hijján bedőlt, a bank csak a napokban volt hajlandó a korábbi hitelszerződéseinket új alapokra helyezve teljesíteni. Az Önkormányzat magatartása miatt a lakások átadása majdnem egy éves csúszással várható, ami nagyon komoly problémát okoz azoknak az embereknek, akik azokból vásároltak.

Ma már nyilván tudom, hogy amikor kiderült, hogy sajtókampány helyett bűncselekmény szerveződik, rendőrséghez kellett volna fordulnom. Akkor azonban nem voltam ilyen bátor, féltem attól, hogy Gellén Lóránd összegyűjthetett ellenem szóló anyagokat és még nagyobb bajba keverem magam, és nagyon féltem attól is, hogy ha én "dobom fel", akkor bizonyosan módja van bosszút állni rajtam, mondjuk a gyerekeimen vagy a feleségemen keresztül.

A vádirat tényállásával tehát azért nem értek teljesen egyet, mert az bizonyos, hogy nem én találtam ki azt, hogy bűncselekményt kövessenek el Meggyes Tamás ellen, bűncselekmény elkövetésére én nem biztattam fel senkit.

Bűnösnek viszont azért érzem maga, mert nem akadályoztam meg, hogy az megvalósuljon, holott megtehettem volna.

Esztergom, 2009. június 2.

Misznéder János

(forrás)