1. Hír

Tisztelt szerkesztőség!

Az esztergomi Szent István Gimnázium tanulója vagyok. A segítségüket szeretném kérni, hogy iskolánk ügye kellő sajtónyilvánosságot kapjon.

Mintegy tíz éve kezdődött el az egyházi kártalanítás keretében az a procedúra, melynek végén két hónappal ezelőtt iskolánk eddigi épületét Esztergom városa visszaadta a Szatmári Irgalmas Nővérek Rendjének. Ez a tíz év, illetve két városbeli középiskola elhelyezésére kapott 1,6 milliárd forint kárpótlás állt rendelkezésére a városnak ahhoz, hogy helyzetünket megoldja, és a gimnázium számára új épületet építtessen.

2005-ben a város tervpályázatot írt ki a gimnázium és a városi könyvtár Várhegyen történő elhelyezésére. Ekkor még bizakodhattunk, hiszen a győztes pályázat tervezőgárdája is ellátogatott hozzánk, és már azzal foglalkoztak, hogy hogyan alakítsák ki a termeket az új iskolaépületben. Azonban a tervekből végül semmi sem került megvalósításra, a város elállt az építkezéstől. Majd hosszú csend és hallgatás a városháza részéről, részünkről pedig a találgatás, hogy mi fog történni a következő tanévben.

Mivel a város elvileg 2006-ig vállalta a teljes Kis-Duna parti épület átadását az Irgalmas Nővéreknek, illetve az általuk működtetett Árpádházi Szent Erzsébet középiskolának (mellyel eddig közösen használtuk az épületet úgy, hogy a felső szintet teljesen elválasztották a részünkre), ezért már az elmúlt tanévben is kényszermegoldással kellett szembenéznünk: a két végzős osztály egy külön épületben került elhelyezésre, amely kb. négy percnyi sétával volt elérhető. Dolgunkat tovább nehezítette a Szent Erzsébet középiskola néha nem túl keresztény szellemű hozzáállása; mindkét iskolának kényelmetlenségekkel volt tele ez a tanév.

2007 tavaszára tudatosult mindenkiben, tanárban, diákban, szülőben egyaránt, hogy - annak ellenére, hogy a Kis-Duna parti épületből való kiköltözésünk biztossá vált - gyakorlatilag semmilyen épkézláb megoldást nem sikerült kitalálnia az önkormányzatnak gimnáziumunk elhelyezésére. Hiába kaptak hivatalos és nem hivatalos leveleket megszámlálhatatlan alkalommal, válasz egyikre sem érkezett. Nem láttuk, hogy bármelyik számunkra szóbajöhető épület felújítását elkezdték volna. (Mert ugye új épületet egy év alatt is bajosan lehetett volna felhúzni, nemhogy néhány hónap alatt!) Különböző helyekről kiszivárgott információk alapján két lehetőséget tartottunk elképzelhetőnek a most kezdődő tanévre vonatkozólag: vagy a városon belül három, egymástól negyedórányi sétára fekvő épületben kerülünk elhelyezésre (ami hosszútávon - mert nem pár hónapról van szó - az iskola halálát jelentené), vagy Esztergom egyik külső városrészében, Kertvárosban foglaljuk el a volt Hell Károly szakközépiskola épületét, ami akkor már hét éve pusztult elhagyottan. Az önkormányzat továbbra is hallgatott, Meggyes Tamás, Esztergom kétszer is nagy többséggel újraválasztott Fideszes polgármestere pedig kifejezetten elzárkózott a kapcsolattartástól - nem jelent meg például májusban a városi ballagáson sem. (Polgálmesterünk egyébként már többször szembement választóival, legutóbb az önkényes, minden logikát nélkülöző egyirányúsítási rend bevezetése miatt tüntetés is volt a városban.)

A tanév végére bizonytalanság, aggódás és elkeseredés adta meg az alaphangulatot a tanításhoz. Mindenki csak találgatott az iskola jövőjét illetőleg (megjegyzem, erről hivatalos tájékoztatást a mai napig nem kaptunk). Ugyan a két szóbajöhető épület (a régi Hell Kertvárosban, és a Bottyán szakközépiskola épülete a belvároshoz közel) felújítását elkezdték, de nyilvánvaló volt, hogy egyik sem lesz kész a tanév kezdetéig. A tanítás utolsó hetében már nem is nagyon lehetett tanítani, mivel ötvenéves helyben működés után a kiköltözésre június 30-i határidőt kaptunk, amit csak úgy tudtunk tartani, hogy még a tanítás vége előtt elkezdtük a kirámolást... A gimnázium ingóságainak költöztetésében semminemű segítséget nem kapott a várostól, a szállítás megszervezésétől a padok, bútorok elhordásáig mindent az iskola tanárai, diákjai és szülők voltak kénytelenek elvégezni. A szünetben több variáció is felmerült a gimnázium jövőjével kapcsolatosan, de végleges döntés még az utolsó héten sem volt, és mi még most sem tudunk semmi biztosat. Csak azt, hogy szeptember 3-án, reggel nyolc órakor, amikor a legtöbb iskolában elkezdődik a tanítás, nekünk a régi Megyeháza dísztermében lesz az évnyitónk, ahol igazgatónk elrendeli a rendkívüli tanítási szünetet, mivel a Hell épülete jelenleg beköltözhetetlen.

Amit mi, diákok most tudunk: a kertvárosi épületet legkorábban két hét múlva tudják csak átadni, de elképzelhető, hogy a tanítás csak októberben kezdődhet el. Mivel nem lehet a kimaradó egy hónapot a következő nyári szünetből elvenni, ezért csak az őszi szünet megkurtításával és szombati tanítási napokkal tudjuk behozni az elmaradó tanítási napokat. Hosszútávú jövőnk pedig teljesen bizonytalan; a kiköltözés - állítólag - csak ideiglenes, lehet, hogy csak decemberig maradunk Kertvárosban, lehet, hogy három évig, és az is elképzelhető, hogy ezután összevonnak minket egy másik önkormányzati fenntartású gimnáziummal.

Slusszpoén: egy megyei napilap, a 24 óra közölt egy rövid cikket a gimnázium helyzetéről, ami augusztus 30-án jelent meg a lapban. Az esztergomi önkormányzat, és főként a polgármester hozzáállását jellemzi az a kicsinyes bosszúállás, ami a cikk megjelenését követte. Először is, felbontották a napilappal kötött együttműködési szerződést, másodszor pedig úgy hírlik, hogy az önkormányzat, mint fenntartó, megszűnteti az igazgatóhelyettesi posztot a gimnáziumunkban, állítólag annak okán, hogy a cikk társszerzője az egyik igazgatóhelyettes házastársa.

Kérem, hogy amennyiben felkeltette érdeklődésüket a téma és lehetőségük van rá, jöjjenek el a szeptember 3-án reggel nyolc órakor a régi Megyeháza dísztermében tartandó tanévnyitónkra, ahol számunkra is sok minden új dolog derül majd ki.

A Szent István Gimnázium diákjai nevében ...