A gyerekek, elsőstől a negyedikes gimnazistáig, nap mint nap végigmennek ezen az úton, ami fehérlik a nyárfa „vattájától”.

Tüsszögnek, könnyeznek, kötőhártya gyulladástól piroslik a szemük, és hadd ne folytassam!A környék lakói, amíg ez a „vattázás” be nem fejeződik, nem tudnak ablakot nyitni. Ma végre elhatároztam, csinálok pár képet az állapotról. Már a második képnél érdeklődtek, miért fotózok. Beszélgetni kezdtünk a „vattáról”. Tömény panaszáradat, mindenki részéről.

Namármost arra gondoltam, megírom, és mellékelem az elkészített fotókat. Megkérek mindenkit, fajra, nemre, pártállásra való tekintet nélkül, minden esztergomi képviselőt, tisztségviselőt, polgármestert, alpolgármestert, és MINDENKIT, aki tudna tenni bármit ebben a dologban, SEGÍTSENEK!

Szánjanak rá öt percet az életükből, hogy megnézzék, és akkor biztosan azt fogják Önök is mondani, nem jó az ami most van. A GYEREKEINKRŐL van szó! A jövő nemzedékről.
Én emlékszem rá, történt már csoda! A Tanítóképző udvarából kivágták ezeket a „vattázó” fákat. Nem lehetne itt is megtenni? Külön megkérem Osvai Urat! Ő ki a légzőszervek specialistája, nézze meg, és vesse latba a befolyását ennek a dolognak rendbetételéhez. Le tudtunk bontani a „szocialista rendszer undormányaiból”, akkor talán ki is vághatnánk azokat a fákat, amiket akkor minden gondolkodás nélkül ültettek el, és aminek ma is isszuk a levét!

Reménykedem, hogy ez a KÖNYÖRGÉS valakiben visszhangot ver, és talán történik valami.

REMÉNYKEDEM, reménykedem, reménykedem...